A 19. század elején egy Új-Zélandi szigeten szabadon engedtek sertéseket, mindezt abból az okból tették, hogy élelmiszer-tartalékként szolgáljanak hajótöröttek és arra járó hajók legénysége számára. Az így szabadon engedett sertések közel két évszázadon át elszigetelten éltek ezen a szigeten, és ez idő alatt jelentősen megváltoztak.
Az Auckland-szigetek Új-Zéland Déli-szigetétől mintegy 560 kilométerre délre fekszenek, egy zord szubantarktikus térségben, amely erős szeleiről, alacsony hőmérsékletéről és veszélyes tengereiről elhíresült. 1807-ben azonban egy Abraham Bristow nevű kapitány sertéseket engedett szabadon a sziget északi részén.
A következő évtizedekben is sertéseket vittek erre a szigetekre, így a sertéspopuláció egyre nagyobbá vált. Természetes ragadozók híján a sertések generációkon át szaporodtak, ebben a rendkívül kemény környezetben is.
Az elszigeteltség következtében átalakultak a sertések
A sertések amelyek erre a szigetre kerültek, 200 éven keresztül gyakorlatilag teljesen elszigetelve éltek a világ más sertéseitől. Jelenlétüknek azonban komoly ára volt az itt élő élőlények és környezet számára. A sertések idővel ugyanis egyre nagyobb mértékben fogyasztották a természetes növényzetet, emellett a talajon fészkelő tengeri madarak, köztük viharmadarak és albatroszok fészkeit is károsították.
Ezért az új-zélandi Természetvédelmi Minisztérium programot indított a sertések eltávolítására, hogy helyreállítsa a szigetek természetes ökológiai egyensúlyát. A terv ugyanakkor aggodalmat váltott ki egyes állatgenetikai és természetvédelmi szakemberekből. A hosszú elszigeteltség miatt ugyanis az úgynevezett Auckland-szigeteki sertések genetikailag különleges populációvá váltak, olyanná amely a világ más részein nem létezett.
A természetvédők 17 sertést fogtak be
1999-ben természetvédők utaztak a szigetre, hogy még az eltávolítási program megkezdése előtt befogjanak a sertések közül néhányat. Azonban a befogott sertések külsejükben és testfelépítésükben is eltértek a hagyományos sertésektől.
Testük karcsúbb és izmosabb volt, jól alkalmazkodtak a sziget zord körülményeihez, ahol az élelemhiány mindennapos volt. Az életfeltételeik ezen a zord szigeten annyira kemények voltak, hogy a nőstényeknek kevés működő emlőjük volt. Ezt a kutatók azzal hozták összefüggésbe, hogy az utódok túlélési esélye nagyon alacsony volt.
A kutatók váratlan dolgot fedeztek fel
Miután az állatokat fogságba vitték, a kutatók egy különösen érdekes tulajdonságot is észrevettek. A sertésekben rendkívül alacsony volt, a fertőzések száma, amelyek a modern, kereskedelmi sertésállományokban viszont gyakran előfordulnak.
A generációkon át tartó elszigeteltség jelentős mértékben csökkentette, hogy ezek az állatok más házi- vagy vadállatoktól betegségeket kapjanak el. A vizsgálatok ugyanakkor sertés eredetű endogén retrovírusokat is kimutattak bennük. Ezek olyan genetikai elemek, amelyek különösen fontosak azoknak a kutatóknak, akik állati szövetek vagy szervek emberi felhasználásának lehetőségét vizsgálják.
Ezek a sertések orvosi kutatási alanyok lettek
A felfedezések új lehetőséget biztosítottak az orvosi kutatásokhoz, hiszen ezek a mentett sertések a xenotranszplantációs kutatások számára is értékessé váltak.
A xenotranszplantáció olyan eljárásokat vizsgál, amelyek során sejteket, szöveteket vagy akár szerveket ültetnek át egyik fajból a másikba. Az Auckland-szigeteki sertések különösen az 1-es típusú cukorbetegség kutatásában keltették fel a tudósok érdeklődését, ugyanis a hasnyálmirigyükben olyan szigetsejtek találhatók, amelyek inzulint termelnek.
Egyes vállalatok ezekből az állatokból származó sejteket kezdtek vizsgálni és korai klinikai kutatásokban felhasználni, abban a reményben, hogy új kezelési lehetőségeket találhatnak.
A szigeteken maradt sertésekre felszámolás vár
Az 1999-ben megmentett 17 állatnak köszönhetően sikerült a különleges sertéspopulációt az Auckland-szigeteken kívül is megőrizni. Viszont a szigeteken maradt többi sertés továbbra is részét képezik annak az ökológiai problémának, amelyet az új-zélandi Természetvédelmi Minisztérium elkezdett felszámolni.
Ennek a természetvédelmi programnak Új-Zélandon az a célja, hogy az idegenhonos fajok eltávolítása a kerüljenek az Auckland-szigetekről. Azt remélik, hogy ha ez megtörténik akkor az őshonos növényzet és az állatvilág ismét nagyobb védelemben részesül majd.
