Az apró pirosas-lilás virágairól és leveiről könnyen felismerhető piros árvacsalán az ajakosvirágúak rendjébe tartozik. Igénytelen, általában mezőkön, utak mellett, szántók környékén nő, de kertekben is lehet vele találkozni. Ilyenkor felmerülhet a kérdés, mit tegyünk vele. Összegyűjtöttünk néhány érvet, miért érdemes meghagyni.
Tartalomjegyzék
Az árvacsalán ehető – ennyit érdemes belőle fogyasztani
A piros árvacsalán, bár gyomként tartják számon a legtöbben, az ehető növények közé tartozik. A virága édeskés ízű, de a szára, valamint a levele kicsit kesernyés. Felhasználható turmixokba, pesztókba vagy akár levesekbe is. Nagyon magas a C-vitamin és vastartalma. Fogyasztásával azonban érdemes mértéket tartani, mert nagyobb mennyiségben hasmenést okozhat.
Az árvacsalán egy hasznos gyógynövény
Az árvacsalán ugyanis számos gyógyhatással rendelkezik:
- Allergia ellen: A piros árvacsalán antihisztamin hatású, teaként, tinktúraként vagy kapszulában segít az allergiás panaszok enyhítésében. Emiatt javasolt már az első tavaszi allergének megjelenése előtt kúraszerűen fogyasztani belőle.
- Torokgyulladás ellen: Torokgyulladás esetén nagy hatékonysággal alkalmazható, torokspray és gyógynövényes méz formájában.
- Reflux és gyomorbántalmak ellen: A fehér árvacsalán teájáról hosszú idő óta tudják a népi gyógyászatban, hogy a reflux ellen kimondottan jól alkalmazható.
- Gyulladáscsökkentőként: Gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatása miatt külsőleges használata javasolt.
Ezenkívül a legkorábbi méhlegelő
Termesztése és gondozása:
- Leginkább a napos és félárnyékos helyeket kedveli, jól bírja a szárazabb körülményeket is.
- Elnyomja a többi gyomnövényt, ugyanis nagyon gyorsan terjed, így ideális takarónövény.
- Attól függően, hogy melyik faj, kora tavasztól egészen őszig virágzik, így méhlegelőnek is kiváló, hiszen a kertbe vonzza a tavasszal ébredező méheket, ami különösen hasznos a gyümölcsfák virágzásakor.
