Aki figyelmesen sétál egy régi francia városban, előbb-utóbb észreveszi: némelyik homlokzaton az egyik ablak csak festés. Keret és osztás is látszik rajta, de mögötte tömör fal van. A párizsi helytörténeti oldalak (Sortiraparis, Paris Zigzag) szerint ezeknek a „trompe-l’oeil” ablakoknak egy része egy több mint százéves adó emléke.
A spanyol Xataka most hosszú cikkben járta körül a történetet. Az ajtó- és ablakadót 1798. november 24-én vezette be a Direktórium, Dominique Ramel pénzügyminiszter javaslatára, a forradalom utáni üres államkasszát töltendő. Csak 1926-ban szűnt meg, vagyis valóban több mint 126 évig élt.
Hogyan számolták?
Az ötlet az volt, hogy a gazdagságot kívülről is meg lehessen becsülni, anélkül, hogy az adószedő belépne a lakásba. Az utcára, udvarra vagy kertre nyíló ajtókat és ablakokat számolták meg, és az adót a lakó fizette, nem a tulajdonos. Az összeg a település méretétől függött: az ötezer lakosnál kisebb községekben nyílásonként 0,20 frank volt, a százezresnél nagyobb városokban 0,60 frank. A kocsibejárók és az üzletek ajtói dupla adót fizettek.
A tulajdonosok gyorsan alkalmazkodtak. Befalazták a fölösleges ablakokat, a kocsikapukat kisebb ajtóra cserélték, a reneszánsz kőkeresztes ablakokból pedig kiverték az osztást, mert egy ilyen ablakot négy nyílásnak számolhattak. A francia Herodote történelmi portál szerint így rengeteg reneszánsz ablakosztás pusztult el. Ahol a homlokzat szimmetriája miatt mégis kellett az ablak, oda festették.
Az angol előkép
A franciák nem maguk találták ki. Angliában 1696-ban, III. Vilmos idején vezették be az ablakadót: minden ház alapdíjat fizetett, a tíznél több ablakos házak pedig egyre többet. Ott 1851-ben törölték el, és lakóházadót vezettek be helyette. A kortársak a „fény és levegő” adójának hívták, mert a szegényebbek sötét, szellőzetlen lakásokban maradtak. Egy 1867-ben idézett orvos olyan házról írt, amelyből a befalazás miatt minden szellőzés eltűnt, és az onnan induló járvány 52 életet követelt.
Az angol „daylight robbery”, vagyis fényes nappali rablás kifejezésről gyakran hallani, hogy az ablakadóból ered. A Phrase Finder nyelvi adatbázis szerint ezt semmi sem igazolja: a kifejezés túlzott ár értelmében először 1863-ból adatolható, az eredete ismeretlen.
És nálunk mi számított?
Magyarországon nem az ablak, hanem a kapu. Károly Róbert az 1330-as években vezette be a kapuadót, amely az 1342-es rendeletben már pontos szabályként szerepel: minden olyan telek után fizetni kellett évi 18 dénárt, amelynek utcára nyíló kapuján egy szénával vagy gabonával megrakott szekér át tudott hajtani. Ez volt az első, jobbágyokra kivetett állami adó. Mátyás király idején a kapu helyett már a háztartás, a „füst” lett az egység, mert egy telken gyakran több család élt.
A modern házadó 1868-ban jelent meg: a kiadott házak a bérjövedelem után fizettek, a nem kiadott házakra pedig külön osztályadó vonatkozott.
Franciaországban végül a jövedelemadó tette fölöslegessé az ablakadót; a jövedelemadó 1914 után egyre nagyobb szerepet kapott. A falakon azonban sok helyen ott maradtak a befalazott nyílások. Nem minden vak ablak az adó emléke, hiszen statikai vagy belső átalakítási okból is falaztak be ablakokat, de a régi homlokzatokon sokszor éppen ezek mesélnek egy 1798-as költségvetési döntésről.
Forrás: xataka.com
