Újra elárasztotta a kerteket a kilencvenes évek legnagyobb borzalma – A dizájnerek sírnak, a vásárlók imádják
A kilencvenes évek egyik legmegosztóbb szimbóluma ismét tömegesen jelenik meg a kertekben. Miközben a tervezők tehetetlenül nézik a folyamatot, a barkácsáruházakból pillanatok alatt elkapkodják a vásárlók a legendás, ám sokak szerint közízlést romboló darabot.
Egy kellően nagy kert vagy terasz szinte követeli magának a kerti bútorokat. Bár a mai trendek már teljesen más irányba mutatnak, sokan mégis az egyik legismertebb és legellentmondásosabb modell mellett döntenek.
Több mint egy egyszerű szék
Volt idő, amikor ez a darab egyetlen kertből, erkélyről vagy teraszról sem hiányozhatott. Ott volt a büfék előtt, a lakókocsik mellett és a medencék partján, a kempingek pedig szó szerint hemzsegtek tőlük. Bár a Monobloc névre keresztelt műanyag szék megjelenése inkább praktikus, mintsem esztétikus, mégis világméretű jelenséggé vált.
A szék legnagyobb előnye a rendkívül egyszerű karbantartás: ha elkoszolódik, elég egy vizes ronggyal áttörölni vagy a kerti slaggal lecsapatni, és máris olyan, mint az új. Emellett rendkívül tartós, és ami a legfontosabb: nem kerül egy vagyonba. A sötétebb színek ráadásul jobban bírják az idő vasfogát, mivel a fehér modellekkel ellentétben ezeken kevésbé látszik meg a műanyag sárgulása.
A régióban a kilencvenes években, a határok megnyílása után terjedtek el tömegesen. Sokan emlékeznek rájuk nemcsak a kertekből, hanem az éttermek teraszairól vagy akár az egyetemi kollégiumokból is.
A világ egyik legkelendőbb bútora
Nem véletlen a népszerűsége, hiszen a Monobloc minden idők egyik legnagyobb példányszámban értékesített bútordarabja lett. Európában körülbelül egymilliárd darabot adtak el belőle, és még 2004-ben is volt olyan olasz gyártó, amely évente több mint 10 millió darabot állított elő. Nemcsak az európai vásárlók számára vált elérhetővé, hanem a szegényebb országokban is népszerű, mivel az egyszerű gyártási folyamat lehetővé teszi a helyi termelést. Alacsony ára miatt sokak számára ez volt életük legelső saját bútordarabja.
Miért pont Monobloc?
A szék elnevezése a gyártási technológiára utal. A széket egyetlen darab hőre lágyuló műanyagból öntik ki, tehát nem több alkatrészből állítják össze. Bár az évtizedek alatt számtalan változata és stílusa jelent meg, a gyártás lényege ugyanaz maradt: gyors és olcsó.
A forma eredete az 1965-ös, Joe Colombo által tervezett univerzális székre, valamint Vico Magistretti 1967-es Selene modelljére vezethető vissza. Mivel a gyártási eljárásra nem jegyeztek be szabadalmat, bárki gyárthatta. A feltalálónak technikai értelemben a francia mérnököt, Henry Massonnet-t tekintik, aki 1972-ben alkotta meg a Fauteuil 300-as modellt. Más források azonban már egy 1946-os kanadai tervet, Douglas C. Simpson munkáját is megemlítik.
Miért nem védték le?
Érdekes kérdés, hogy Massonnet miért nem védette le találmányát. Ennek oka az akkori olajválság és az alapanyaghiány volt, ami miatt a szék kezdetben nem aratott sikert. Mivel nem volt szabadalmi oltalom, más gyártók is előállhattak saját verzióikkal – leggyakrabban a háttámlán lévő lyukakkal módosítva a designt. Idővel a gyártási idő mindössze 70 másodpercre rövidült, és a Monobloc székek (leggyakrabban fehér, de sok más színben is) elárasztották az egész világot.
A múlt darabja vagy örök klasszikus?
Bár a Monobloc székeket a mai napig világszerte árulják, a dizájnerek és építészek körében továbbra is ez az egyik legvitatottabb kerti bútor. A kritikusok a szemére vetik az olcsó megjelenést, az eredetiség hiányát és azt, hogy a kilencvenes évek poros emlékének hat. Ennek ellenére a műanyag székek ma is a legkeresettebb kerti felszerelések közé tartoznak a barkácsáruházakban.
