Amikor a dédelgetett rózsákon, a leandereken vagy a friss palántákon feltűnik az a jellegzetes ragacsos, sűrű réteg, a legtöbben azonnal a legközelebbi boltba rohannak a legerősebb felszívódó vegyszerekért.
De vajon tényleg tele akarjuk fújni méreggel azt a mikrokörnyezetet, ahol a gyerekeink játszanak, vagy ahonnan a vacsorához szedjük a zöldséget? Szerencsére létezik egy sokkal fenntarthatóbb és tisztább út is.
A természetes szövetségesek és a nitrogén-csapda
A sikeres védekezés valójában nem a permetezőgép megtöltésével kezdődik, hanem a növények helyes táplálásával. Sokan esnek abba a hibába, hogy túl sok nitrogéndús táppal kényeztetik a kertet. Ennek eredményeként elképesztően buja, puha és húsos zöld hajtások nőnek – ez a látvány viszont a levéltetvek számára olyan, mint egy terülj-terülj asztalkám. A kiegyensúlyozott, mértéktartó tápanyagozással alapból sokkal ellenállóbb, keményebb szöveteket nevelhetünk, amiken a kártevők nehezebben találnak fogást.
Ugyanezt a preventív hatást érhetjük el, ha hagyjuk érvényesülni a kert természetes testőreit. Ha nem pusztítunk el mindent válogatás nélkül a bolti rovarirtókkal, a katicabogarak, a fátyolkák és a ragadozó poloskák maguktól is megtelepednek a szárakon. Egyetlen katica képes naponta több tucat tetűt befalni, így szép csendben elvégzik helyettünk a piszkos munkát. Kezdeti, enyhe fertőzésnél pedig a legegyszerűbb fizikai módszer is csodákra képes: egy határozott, erősebb sugarú kerti slaggal egyszerűen mossuk le a tetveket a levelek aljáról. A földre pottyant példányok többsége már képtelen visszamászni a csúcsra.
