Ha a konyhában szeretsz kísérletezni különlegesebb ízekkel, akkor a csillagánizs biztosan nem ismeretlen számodra. Kevés embernek jut eszébe, hogy ezt az egzotikus növényt otthon, egy nagyobb dézsában vagy konténerben is meg lehet próbálni felnevelni.
Lássunk tisztán: a csillagánizs (Illicium verum) nem egy igénytelen bazsalikom vagy egy elnyűhetetlen menta. Mivel eredetileg Kína és Vietnám párás, meleg erdőiből származik, itthon komoly odafigyelést és türelmet igényel.
Az alapok: magbeszerzés és a tökéletes edény
A legnagyobb kezdeti buktató általában magával a szaporítóanyaggal van. A csillagánizs magjai ugyanis csak akkor csíráznak ki, ha nagyon frissek. A fűszerpolcról levett, szárított csillagokkal sajnos hiába próbálkoznánk; mindenképpen megbízható egzotikus vetőmag-kereskedőtől vagy specializálódott kertészetből kell beszerezni a magokat (vagy ha szerencsénk van, egy előnevelt kis csemetét).
Mivel a csillagánizs eredetileg egy kisebb fává nőne, kulcsfontosságú, hogy már az elején megadjuk a gyökereinek a teret.
Válassz egy kifejezetten mély és széles edényt (legalább 50-60 centiméter átmérőjűt). A cserép alján feltétlenül legyenek lyukak, mert a pangó vizet, a mocsaras közeget egyáltalán nem bírja a gyökérzete. Földnek használj jó minőségű, laza szerkezetű, enyhén savas vagy semleges (pH 6-7) virágföldet.
