A kert az őszi nagytakarításkor a legtöbb esetben a díszfüvek esnek áldozatul, hiszen amikor a szalmasárgára fakult díszfű ápolatlannak tűnik, az tényleg nem igazán szép látvány. Csakhogy ezeknél a füveknél nem javasolt az ősszel történő, tőig vágás. Hiszen ha nincs megmetszve, csak összekötve, akkor a növény téli védelméhez is hozzájárulhatnak ezzel.
A Királyi Kertészeti Társaság (RHS) a lombhullató díszfüvek visszavágását kora és közép tavaszra teszi, fajtól függően, mindig a friss hajtások megjelenése előtt. Ugyanis az állva hagyott szár a talajszinten ülő növekedési pontokat óvja a kemény hidegtől, és közben hasznos rovaroknak, beporzóknak biztosít tökéletes telelőhelyet, a sűrű, natúr fűcsomók pedig madaraknak nyújtanak búvóhelyet.
Télen a könnyű hó alatt a megmaradt bugák és szálak adják a téli kert szerkezetét, amikor minden más földig visszahúzódott. A Missouri Egyetem szaktanácsadása a melegkedvelő füvekről azt írja, hogy az első kemény fagy után visszahúzódnak, de száraz állapotban is díszítenek, egészen a tél derekáig. Ha a kerti ágyásod többi évelőjéről is gondolkodsz, külön cikkben írtunk azokról az évelőkről, amelyeket tavaszig jobb állva hagyni.
Fajtacsoportokként változik a visszavágás módja
A Missouri Egyetem két nagy csoportot különít el, az egyik a melegkedvelő füvek, amelyek a nyári melegben nőnek a legtöbbet, és az első kemény fagy után a föld feletti részük elhal. A másik a hidegkedvelők, ezek kora tavasszal és ősszel növekednek, a nyári hőségben megtorpannak, és sok közülük örökzöld.
A gyakorlatban ez így néz ki:
- melegkedvelő, lombhullató füvek: kínai virágosnád (Miscanthus), tollborzfű (Pennisetum alopecuroides), vesszős köles (Panicum virgatum); ezeket tél végén, tavasz elején tőközelben kell visszavágni
- hidegkedvelő füvek: a nádtippan (Calamagrostis) és a kék csenkesz (Festuca glauca) ide tartozik; a nádtippan is a tél végi visszavágást kéri, a csenkesz viszont nem
- örökzöld füvek és sások: (Carex, Luzula, Festuca) ezeket nem vágjuk tőig, csak kitisztítjuk
- pampafű: (Cortaderia selloana): évente egyszer, kora tavasszal erős visszavágást kap
Az örökzöldeknél az RHS szerint a kemény metszés kifejezetten árthat, ezek csak rendrakást kérnek. A sásból és a perjeszittyóból (Luzula) kézzel vagy gereblyével fésüld ki az elhalt leveleket és a régi virágszárakat, a kék csenkesz tövéből pedig szedd ki az összegyűlt száraz leveleket és a barna csúcsokat. A zöld rész maradjon. A kertekben gyakori mexikói árvalányhaj (Stipa tenuissima) enyhe teleken félig örökzöldként viselkedik: ha kevés rajta az elhalt rész, elég kifésülni, majd tavasszal vissza lehet vágni.
Lombhullató füvek metszési ideje
Magyar éghajlaton a lombhullató füvek metszése jellemzően február végére, márciusra esik, a lényeg, hogy a friss zöld hajtások még ne bújjanak elő. Az RHS a miscanthusnál március közepétől áprilisig tartó időszakot ír. Ha későn kapsz észbe, és a csomó közepén már zöldell az új hajtás, csak a régi szárakat vágd, vigyázva az újakra. Az Illinois-i Egyetem szakembere szerint a túl sokáig bent hagyott régi lomb akár három héttel is késleltetheti a tő felmelegedését és a növekedés indulását, vagyis a tavaszi metszés a növény indulását is gyorsítja.
A pampafűnél az RHS vastag kesztyűt és védőszemüveget ajánl, és kifejezetten óv attól, hogy a régi csomót felgyújtsd, mert a tűz a tövet is károsíthatja. A szárakat a lehető legmélyebben vágd, de úgy, hogy az új hajtás ne sérüljön. Ha a kertben a díszfüvek mellett más növénnyel is bizonytalan vagy, ez a három növény sem kér őszi metszést.
Egy dologra figyelj az árvalányhaj nevénél. A kertbe ültetett mexikói faj nem azonos a hazai sztyeppréteken nő árvalányhajakkal, a hegyi árvalányhaj (Stipa joannis) például védett növény, a vadonból tehát se tövet, se bugát nem szabad hazavinni. A kertbe kerülő díszfű maradjon a kertészeti változat, és várja meg szálaival együtt a márciust.
Források: rhs.org.uk, illinois.edu, missouri.edu
