A júniusi stratégia: jelöld ki a túlélőket
Nem érdemes a kert összes paprikáját bevinni a házba télen, de a legszebb, legkülönlegesebb darabokat mindenképp.
A konténeres előny: Ha van olyan ritka chilid vagy kedvenc csemegepaprikád, amit kifejezetten teleltetésre szánsz, érdemes már most cserépben, dézsában nevelni. A szabadföldből ősszel kiásott növények gyökérzete óhatatlanul sérül, miközben a konténerben nevelt paprikák sokkal zökkenőmentesebben vészelik át a későbbi, benti költözést.
Figyeld a formát: Júniusban már látszik, melyik növény hoz szép, erős, szimmetrikus ágrendszert. Amelyik tő kiemelkedően masszív, azt már most kezeld kiemelt projektként.
Mi vár a paprikára a szezon végén?
Hogy lásd, miért éri meg most dédelgetni a kiválasztott töveket, íme a folyamat, amit az első őszi fagyok előtt kell majd megcsinálnod velük:
Drasztikus frizura: Amikor októberben beviszed a növényt, az összes levelet és termést le kell szedni róla, a szárát pedig egészen megdöbbentő módon vissza kell vágni. Csak 2-3 fő elágazást (úgynevezett Y-hajtást) szabad rajta hagyni, amelyek mindössze 4-6 centisekre nyúlnak ki. Elsőre ijesztően kopasz lesz, de a növény így tud a legjobban spórolni az energiájával.
Téli hibernáció: A paprikát nem szabad a meleg radiátor mellé tenni, mert ott télen elpusztulna a fényszegény napok miatt. Egy hűvös (12–14 °C-os) folyosón, fűtetlen szobában vagy világos pincében kell elhelyezni.
A locsolás elengedése: Télen a paprika szinte teljesen alszik. Elég 2-3 hetente egy egészen pici vizet adni neki, épp csak annyit, hogy a földje ne váljon porszerűvé.
Tavasszal, ahogy visszatér a meleg és a napfény, ezek a kopasz Y-ágak elképesztő sebességgel fognak kihajtani az alvó rügyekből, és mire a szomszédok még csak a friss palánták kiültetésével bajlódnak, a te átteleltetett paprikád már virágozni fog.
