Szeptembertől már egyre rövidebbek a nappalok és hűvösebbé, nedvesebbé válik az idő. Ilyenkor a gyep igényei is mások lesznek már mint eddig, ugyanis a fű még növekszik, de a fejlődése teljesen lelassul, és fokozatosan felkészül a télre. A legtöbb kertész elköveti ilyenkor azt a hibát, amivel elősegíti a mophásodást. A moha veszélyes, hiszen ha ősszel elszaporodik, tavaszra átveszi az uralmat a gyep felett.
A talaj ilyenkor még meleg, miközben a levegő egyre hűvösebb, és a nedvesség is egyre több. Ezek a körülmények azonban a gyep számára már nem annyira ideálisak, csak a mohának, ugyanis az viszont kifejezetten kedveli. A moha főként a nyirkos, árnyékos, rosszul szellőző területeken érzi jól magát. Ha a fű meggyengül vagy megritkul, gyorsan elfoglalhatja a felszabaduló területeket.
Hibák, amit ősszel követünk el:
1. Nagyon rövidre és túl sokszor nyírjuk le a füvet
Sokan ősszel is rövidre nyírják le a füvet, mondván a rendezett, a rövid gyep. Szeptemberben azonban a fűnek már bizony szüksége van megfelelő levélfelületre. Amikor viszont túl rövidre vágjuk, gyengülhet a gyökérzet, csökken a fotoszintézis, és szabaddá válik a talaj, amelyeken nagyon könnyen megtelepszik a moha. Ahogy a gyep ritkul, a moha egyre több helyet kap.
Ősszeles javasolt mindig éles fűnyírókéssel dolgozni, és egyenletes vágási magasságot tartani. Szeptemberben az 5 centiméteres fűmagasság lehet megfelelő, az árnyékos területeken pedig valamivel hosszabbra is meghagyható. A robotfűnyíróval sem feltétlenül érdemes mindennap végigmenni a gyepen. A folyamatos terhelés hozzájárulhat a talaj tömörödéséhez, és a gép helyenként túlságosan rövidre is vághatja a füvet.
2. A lehullott falevelek a gyepen maradnak
A levelek szeptembertől folyamatosan hullani kezdenek, azonban ezek a füvön hagyva valóságos takaróként működnek. A fűre hulló vastag levélréteg elzárja a fényt és megakadályozza a levegő áramlását. Alatta nedves, hűvös és levegőtlen környezet alakulhat ki, ami tökéletes környezet a moha számára. Azonban a fűnyírás után visszamaradó nagyobb fűcsomók is károsak, ugyanis ezek a gyepen, összetömörödhetnek.
A lehullott levelek összeszedéséhez, használhatunk lombgereblyét vagy lombfúvót. A lényeg, hogy a leveleket még azelőtt szedjük össze, hogy a nedvességtől összetapadnának és vastag réteget alkotnának. Ha a gyep száraz, kisebb mennyiségű levelet akár finomra is apríthatunk a fűnyíróval. A nagy, nedves levélréteget azonban mindenképp el kell távolítani róla.
3. Rossz műtrágyát használunk, rossz időpontban
Vannak akik szeptemberben még kiszórják a megmaradt, magas nitrogéntartalmú gyeptrágyát, abban bízva, hogy ezzel még táplálja a füvet. Ősszel viszont ez már nem jó megoldás, ugyanis már nem az erőteljes levélnövekedés a cél. A túl sok nitrogén puha, zsenge hajtások kialakulását ösztönözheti. Ezek a hidegebb, nedvesebb időjárásban sérülékenyebbek lehetnek, és a gyep ellenálló képessége is romolhat.
Ősszel leginkább olyan gyeptrágyával érdemes beszórni a füvet, amelynek alacsonyabb a nitrogén- és magasabb a káliumtartalommal rendelkezik. A kálium hozzájárulhat a gyep téli ellenálló képességéhez. A meszezéssel sem érdemes találomra próbálkozni. Mielőtt meszet szórunk a gyepre, célszerű ellenőrizni a talaj pH-értékét. Ősszel a füvet kell mindenáron gyors növekedésre késztetni, hanem arra kell törekedni, hogy a gyökérzet és maga a növény minél jobb állapotban vészelje át a telet.
Szeptemberi gyepgondozás szabályai:
- tartsuk a füvet körülbelül 4–5 centiméteres magasságban;
- ne járassuk szükségtelenül mindennap a robotfűnyírót;
- lehetőleg ne nyírjunk nagyon nedves füvet;
- rendszeresen távolítsuk el a lehullott leveleket;
- a fűnyesedéket ne hagyjuk vastag, nedves csomókban a gyepen;
- a tartósan nedves területeket óvatosan levegőztessük;
- ősszel inkább magasabb kálium- és alacsonyabb nitrogéntartalmú trágyát használjunk;
- meszezés előtt ellenőrizzük a talaj pH-értékét.
Ha ezeket betartják, visszaszorítható a moha jelenléte
Enyhe őszi időben egy óvatos gyepszellőztetés vagy könnyű felülszórás is hasznos lehet, ezt azonban nem érdemes közvetlenül a fagyok előtt elvégezni. A problémás területeken egy kevés homok, a talaj kíméletes levegőztetése és az, hogy esős időben nem tapossuk feleslegesen a gyepet, már önmagában is sokat jelenthet. Az árnyékra szintén érdemes figyelni. Ha alacsonyan növő ágak egész nap elveszik a fényt a gyeptől, azok megfelelő metszésével több napsütés érheti a füvet. A világosabb, gyorsabban száradó területeken általában a moha is nehezebben kerül fölénybe.
Semmiképp ne várjuk meg amíg nagy, összefüggő mohafoltok jelennek meg. Ha az első kisebb foltokat észrevesszük, érdemes megvizsgálni, mi állhat mögöttük: túl sok nedvesség, árnyék, tömörödött talaj, túl rövid fű vagy nem megfelelő tápanyag-utánpótlás. Ha szeptemberben megfelelően gondoskodunk a gyepről, erősebben vághat neki a hideg hónapoknak. Tavasszal pedig jóval nagyobb eséllyel a fű indul növekedésnek elsőként, nem pedig a makacs zöld moha.
