Aztán emberi hulladékot pillantott meg
A merülés egyik legkellemetlenebb felfedezése azonban nem egy ismeretlen mélytengeri élőlény volt.
Vescovo egy emberi eredetűnek tűnő hulladékdarabot látott a tengerfenéken.
A felfedezés azért volt különösen megdöbbentő, mert olyan területről beszélünk, ahová ember csak rendkívül fejlett és drága technológia segítségével képes eljutni.
Egy hétköznapi műanyag hulladéknak azonban valamilyen módon sikerült.
Ráadásul már Vescovo merülése előtt is volt bizonyíték arra, hogy műanyag került a Mariana-árok rendkívüli mélységeibe.
Már korábban is találtak műanyagot közel 11 kilométer mélyen
Egy 2018-ban publikált kutatás több évtized mélytengeri megfigyeléseit elemezte. Az adatbázis mintegy 5010 merülés során készült felvételeket tartalmazott.
A kutatók összesen több mint 3400 emberi eredetű hulladékdarabot azonosítottak.
A kategorizált hulladék jelentős részét műanyag tette ki, ráadásul a műanyag tárgyak között nagyon magas volt az egyszer használatos termékek aránya.
Az egyik legmegdöbbentőbb felfedezés egy 10 898 méteres mélységben azonosított műanyag zacskó volt a Mariana-árokban.
Vagyis a Vescovo által látott hulladék nem elszigetelt jelenségre utalt.
Még az élőlényekben is találtak műanyagot
A probléma ráadásul nem ér véget a tengerfenéken heverő, szabad szemmel látható tárgyaknál.
Mélytengeri kutatások során olyan apró rákféléket is vizsgáltak, amelyek a világ legmélyebb óceáni árkaiban élnek. Egyes mintákban mesterséges eredetű szálakat és műanyaghoz köthető részecskéket mutattak ki.
Ez azért különösen aggasztó, mert azt jelzi, hogy a szennyezés nem feltétlenül csak felhalmozódik a mélytengeri környezetben, hanem az ottani élővilágba is bekerülhet.
A kutatók ezért azt is vizsgálják, hogyan terjed a mikroplasztik a mélyben, és milyen hatással lehet azokra az élőlényekre, amelyek a Föld egyik legszélsőségesebb környezetében élnek.
De hogyan kerülhet egy műanyag zacskó 11 kilométer mélyre?
Ez az egész történet egyik legérdekesebb kérdése.
Bizonyos műanyagok kezdetben képesek a víz felszínén lebegni. Idővel azonban élőlények, üledékek és különböző részecskék tapadhatnak rájuk. Ettől a tárgy sűrűsége megváltozhat, és végül süllyedni kezdhet.
Az óceáni áramlatok eközben hatalmas távolságokra szállíthatják a hulladékot.
A mélytengeri árkok pedig bizonyos szempontból óriási természetes gyűjtőterületekként működhetnek: az óceánban mozgó anyag egy része idővel ezeknek a rendkívül mély területeknek az irányába kerülhet.
Így fordulhat elő, hogy egy valaha teljesen hétköznapi műanyag tárgy végül olyan helyen köt ki, ahová az emberek túlnyomó többsége soha nem juthat el.
Az ember alig képes lejutni oda, a szemetünknek mégis sikerült
Victor Vescovo merülése egyszerre mutatta meg, milyen keveset tudunk még bolygónk mélytengeri területeiről, és azt is, milyen messzire képes eljutni az emberi tevékenység hatása.
A Challenger-mélység sötét, hideg, hatalmas nyomás alatt álló világa első pillantásra teljesen elszigeteltnek tűnhet a felszíni civilizációtól.
A műanyag jelenléte azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.
Az ember számára komoly technológiai kihívás eljutni közel 11 kilométerrel az óceán felszíne alá. A hulladékunknak viszont sajnos erre sincs szüksége.
Az alábbi felvételen a Mariana-árok elképesztő mélysége és a különleges expedíció részletei is közelebbről láthatók.
via raport.ba
