A párizsi tipikusan az az élelmiszer, amelyből hatalmas a választék: van olcsóbb, drágább, sertésből, baromfiból készült, szeletelt és rúd formájában árult változat is. Kívülről azonban sokszor nagyon hasonlóak, ezért vásárláskor nem feltétlenül a csomagolás vagy az ár árulja el a legtöbbet a minőségről.
Ha úgy szeretnénk választani, ahogyan egy hozzáértő tenné, érdemes megfordítani a csomagot. Néhány másodperc alatt kiderülhet, mennyi hús került a termékbe, és milyen egyéb alapanyagokat használtak hozzá.
Az első, amit érdemes megnézni: mennyi benne a hús?
A hústartalom az egyik legegyszerűbb kapaszkodó. Magyarországon ugyanis nem lehet akármilyen húskészítményt párizsinak nevezni. A hatályos Magyar Élelmiszerkönyv szerint a párizsi vagy parizer húsnak minősülő tartalmának legalább 51 százalékot kell elérnie a késztermékben.
Ez azonban minimumkövetelmény, nem azt jelenti, hogy minden párizsi pontosan ugyanannyi húst tartalmaz.
Éppen ezért két hasonló árú termék között érdemes összehasonlítani a feltüntetett hústartalmat. Ha az egyik csak a kötelező minimum környékén jár, a másik pedig lényegesen magasabb hústartalmat kínál, ez már önmagában fontos különbség lehet.
Van azonban egy kifejezés, amire különösen érdemes figyelni
A címkén találkozhatunk a „csontokról mechanikusan lefejtett hús”, illetve MSM megnevezéssel is.
Ez nem ugyanaz, mint amit a jogszabály a jelölés szempontjából húsnak tekint. A magyar előírás szerint párizsinál a legalább 51 százalékos hústartalmon felül legfeljebb 10 százalék mechanikusan lefejtett hús kerülhet a termékbe.
Vagyis az MSM jelenléte önmagában nem jelenti azt, hogy a termék szabálytalan vagy fogyasztásra alkalmatlan. Teljesen jogszerű alapanyag lehet.
Aki azonban magasabb hústartalmú, egyszerűbb összetételű párizsit keres, annak ez lehet az egyik olyan felirat, amelynél érdemes tovább olvasnia a címkét, és összehasonlítania egy másik termékkel.
Nem véletlen, hogy a magasabb minőségi szint ennél szigorúbb
Érdekes összehasonlítási alapot ad a Kiváló Minőségű Élelmiszer (KMÉ) követelményrendszere.
Az ilyen minősítésre pályázó párizsinál már legalább 60 százalékos hústartalom szükséges, és mechanikusan lefejtett hús egyáltalán nem használható fel.
Ez jól mutatja, hogy a bolti párizsik között az azonos terméknév ellenére is lehet különbség az alapanyagokban.
A fehérjetartalomról is sokat elárulhat a címke
Ha már megfordítottuk a csomagolást, érdemes a tápértéktáblázatra is rápillantani.
A jelenlegi előírás szerint a párizsi összes fehérjetartalmának legalább 11 százaléknak kell lennie. A zsírtartalom legfeljebb 23, a víztartalom legfeljebb 70, a nátrium-klorid-tartalom pedig legfeljebb 2,2 százalék lehet.
A fehérjetartalom önmagában persze nem mond el mindent a termék minőségéről, ezért mindig az összetevőlistával és a hústartalommal együtt érdemes értelmezni.
Az összetevők sorrendje sem véletlen
Van még egy egyszerű szabály, amelyet vásárláskor érdemes észben tartani: az összetevőket alapvetően tömegük szerinti csökkenő sorrendben tüntetik fel.
Ezért nemcsak azt érdemes nézni, hány összetevőből áll a párizsi, hanem azt is, mi szerepel a lista elején.
Egy hosszabb összetevőlista önmagában még nem bizonyítja, hogy egy termék rossz, ahogy egy adalékanyag jelenléte sem teszi automatikusan kerülendővé. A lényeg inkább az, hogy a vásárló tudja, mit kap a pénzéért.
A jó párizsit nem feltétlenül a legmagasabb ár jelenti
A legegyszerűbb tehát nem az, ha automatikusan a legdrágább csomagot emeljük le a polcról.
Nézzük meg a hústartalmat, keressük meg, szerepel-e mechanikusan lefejtett hús az összetevők között, vessünk egy pillantást a fehérjetartalomra, majd hasonlítsunk össze két-három hasonló terméket.
Ha pedig magasabb minőségi szintet keresünk, jó támpont lehet a magasabb hústartalom és az MSM nélküli összetétel.
Vagyis nincs egyetlen olyan szó a címkén, amelytől egy párizsi hirtelen „rossz” lesz. A mechanikusan lefejtett hús viszont mindenképpen olyan jelzés, amelynél egy hozzáértő vásárló megnézné, mit kínál mellette a másik csomag.















