Nagy fém tálcák, műanyag tányérok, és a tésztán vastagon a porcukros dió. Na dereng már, mire gondolunk? Persze, hogy igen! Sokunknak a diós tészta az iskolai menza egyik kedvence volt, akkor is, ha néha kicsit száraz lett, és a dió a tányér alján maradt.
Otthon viszont el lehet készíteni úgy, hogy a dió szépen rátapadjon a tésztára, és szaftos maradjon. Nem kell hozzá semmi különleges, csak néhány apró fogás.
Hozzávalók négy személyre
- 500 g szélesmetélt vagy fodros nagykocka tészta
- 150 g darált dió
- 80, 100 g porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 50 g vaj
- 1 citrom reszelt héja (elhagyható)
- baracklekvár a tálaláshoz, ha menzás hangulatot szeretnél
Így készül
- A tésztát bő, enyhén sós vízben főzd ki a csomagoláson jelzett ideig.
- Amíg fő, keverd össze a darált diót a porcukorral, a vaníliás cukorral és a citromhéjjal.
- Mielőtt leszűröd a tésztát, tegyél félre egy kis bögrényi főzővizet.
- A leszűrt, forró tésztát azonnal forgasd át az olvasztott vajjal az edényben.
- Szórd rá a diós keverék nagyobbik részét, és önts hozzá két-három evőkanál főzővizet. Keverd össze alaposan.
- Tálaláskor a maradék diós cukrot szórd a tetejére.
Ezért nem lesz száraz
A vaj. A forró tésztán megolvadva vékony réteget képez, amelyen a dió megtapad, és nem pereg le a tányér aljára.
A főzővíz. Egy kevés keményítős főzővíz összeköti a vajat, a cukrot és a diót, így a tészta szaftos lesz, nem morzsás. Ha nincs főzővíz, néhány evőkanál langyos tej is megteszi.
A friss dió. A régi, avas dió keserű, és az egész ételt elrontja. Érdemes megkóstolni darálás előtt, és jól tárolni, mert egy gyakori tárolási hiba miatt tavaszra megavasodhat.
Azonnal tálald. A diós tészta frissen a legjobb, állás közben a tészta magába szívja a nedvességet, és kiszárad.
Egy kis menzás nosztalgia
Sok helyen baracklekvárral adták, máshol csak porcukorral, és voltak iskolák, ahol a tésztát egy leheletnyi citromhéjjal ízesítették. Ha a család ragaszkodik a régi ízhez, tegyél az asztalra egy üveg baracklekvárt, és mindenki kedve szerint vehet hozzá.
