Grönland északi csücske, Peary Land napjainkban már kopár, hideg vidék, ahol nyáron is alig van növény. Kétmillió évvel ezelőtt viszont nyárfa, nyír és tuja is nőtt itt, a fák között rénszarvasok és masztodonok jártak, a part menti vízben pedig tőrfarkú rákok éltek. Erre a következtetésre a talajba zárt DNS-ből jutottak, ezt a Nature tudományos folyóirat 2022 decemberében közölte, egy negyvenfős nemzetközi kutatócsoport eredményeként. A csoportot Kurt Kjær és Eske Willerslev dán kutatók vezették, és a minták a világ eddigi legrégebbi ismert DNS-ét tartalmazták.
Mit találtak a vett mintákban?
A lelőhely egy közel száz méter vastag üledékréteg az Independence-fjord torkolatánál. A kutatók 41 mintát vettek öt pontról, és bennük a környezeti DNS-t, vagyis a talajban maradt apró genetikai nyomokat vizsgálták. A növényekből ezzel az eljárással közel 100 nemzetséget azonosítottak. Ezek 39 százaléka ma már nem él Grönlandon, viszont megtalálható Észak-Amerika fenyveseiben és nyírfaerdeiben. Ezek a nyár, nyír, tuja, fűz, galagonya, és a tiszafa. Az állatok között masztodon, rénszarvas, nyúl, lemming, lúd, hangyák és bolhák nyoma volt, a tengerből pedig korall és tőrfarkú rák. Ragadozót eddig nem találtak, de a kutatók szerint további vizsgálatokkal ez is előkerülhet.
A DNS megmaradt ennyi ideig?
A DNS általában gyorsan lebomlik, ezért is meglepő ez a felfedezés. Ebben ezen a területen két dolog segített: a hideg, örökké fagyott talaj lassította a bomlást, emiatt a DNS hozzátapadt az ásványokhoz, főleg az agyaghoz. A kutatók szerint egy bizonyos agyagásvány nagyjából kétszázszor annyi DNS-t köt meg, mint a kvarc. A francia Grenoble-i Egyetem közleménye arra világított rá, hogy ez egy olyan agyag, amely szivacsként szívja magába a DNS-t. Az eddigi rekordot egy szibériai mamut foga tartotta, abban körülbelül 1,1-1,2 millió éves DNS volt. A grönlandi minták ennél nagyjából 800 ezer évvel korábbról származnak.
A kutatók szerint a lelet a klímaváltozás miatt is fontos. Egy olyan ökoszisztémát mutat meg, amelynek ma nincs megfelelője, és amely jóval melegebb éghajlathoz alkalmazkodott. Mikkel Winther Pedersen, a tanulmány egyik vezető szerzője a londoni Természettudományi Múzeumnak azt mondta: a fajok tudnak alkalmazkodni, de ehhez idő kell, és a mostani felmelegedés ehhez túl gyorsan történik, így nem tudni előre miként fog ez zajlani a jövőben.
Források: Nature, Natural History Museum
