2011-ben a norvégiai Lendbreen jégmező felső szélén, nagyjából 1900 méteres magasságbann a régészek egy összegyűrt textilcsomót találtak, amelyet nem bontottak fel ott, hanem dobozba tették és levitték a hegyről. Ezt követően csak a restaurátorműhelyben derült ki, hogy egy teljes, ép felsőruházatot találtak, ami nagyon régi. A radiokarbonos kormeghatározással, amit elvégeztek a ruhán kiderült, hogy ezt a tunikát valamikor Krisztus után 230 és 390 között viselték. A norvég Innlandet megye gleccserrégészeti programja, a Secrets of the Ice körülbelül 1700 évesnek gondolja a talált ruházatot.
Milyen volt ez a ruha?
Olyan amelyet gyapjúból szőttek, rombuszmintával rendelkezett, ami úgynevezett sávolykötéssel készült. Ez a ruha fejen át húzható volt, gomb vagy kapocs nem volt rajta. A Smithsonian magazin leírása szerint a fonalban két világos és két sötét barna szál váltakozik, így a szövet tudatosan foltos hatású lett. Két különböző anyagot használtak hozzá, egyiket bárány-, a másikat felnőtt juh gyapjából. A kutatók szerint eredetileg zöldesbarna színű lehetett.
A ruha mellbősége körülbelül 108 centi, hossza 92 centi, ez egy 170-176 centi magas, vékony férfira lehetett jó. Látszik rajta, hogy sokat hordták: foltozták, és az ujjait valószínűleg később varrták hozzá. Hasonló, ennyire ép ruhadarabból csak néhány ismert a Római Birodalom határain túlról.
Mit találtak még ott?
A tunika nem egyedül került elő. A 2020-ban az Antiquity régészeti folyóiratban megjelent tanulmány szerint a jégmező egy egykori hegyi hágót takart, amelyet nagyjából 300 és 1500 között használtak, ahol a forgalom 1000 körül volt a legnagyobb. A kutatók körülbelül 800 tárgyat, 150 csontot és agancsot, több mint száz kőhalmot és egy kőből rakott menedéket találtak.
Előkerült egy lóra szánt hótalp a 3. századból, patkók, lócsontok, több ezer darab lótrágya, szánmaradványok és ötvennél több ruhafoszlány. Lars Pilø régész, a program vezetője így foglalta össze: egy elveszett hegyi hágót találtak. A kutatók szerint az út a késő középkorban néptelenedett el, valószínűleg a hidegebb időszak, a kis jégkorszak és a 14. századi pestisjárvány miatt.
A jég visszahúzódása miatt kerültek elő
A gleccserek és jégmezők évszázadokig fagyasztóként őrizték a fát, a csontot, a bőrt és a gyapjút, vagyis éppen azokat az anyagokat, amelyek a földben gyorsan elkorhadnak. Ahogy a jég visszahúzódik, a tárgyak a felszínre kerülnek, és ha nem gyűjtik be őket időben, néhány év alatt tönkremennek. A program régészei ezért minden nyáron végigjárják a megolvadó jégszéleket, hátha valami régiségre bukkannak.
A tunika eredetije az Oslói Egyetem Kultúrtörténeti Múzeumának gyűjteményében került eléhelyezésre. Két hű másolat is készült belőle, régi technikával, nehezékes szövőszéken szőtt anyagból: az egyik az oslói múzeumé, a másik a lomi Norvég Hegyvidéki Múzeumé lett.
Források: Secrets of the Ice, Smithsonian, Secrets of the Ice: Lendbreen
