Aki járt már holland családnál vendégségben, és kikérezkedett a mosdóba, annak gyanúsan ismerős lehet a jelenet: az ember leül, felnéz, és szemben vele a falon egy naptár lóg, tele kézzel írt nevekkel. Nem a heti bevásárlás vagy a fogorvos időpontja szerepel rajta, hanem a nagynéni, a szomszéd és a kollégák születésnapja.
A dolog nem egy-két különc lakás sajátja. A holland Albelli nyomdacég felmérésében a háztartások közel felénél a vécében lógott ilyen naptár, ami messze a legnépszerűbb fürdőszobai dísz lett; a második helyre szorult fénykép mindössze a háztartások 11 százalékában fordult elő.
Egy naptár, amin nincs évszám
A holland neve verjaardagskalender, vagyis szó szerint születésnapi naptár. Csakhogy nem a megszokott értelemben vett naptár: nincsenek rajta hétköznapok és évszámok, csak hónapok és napok, egytől harmincegyig. Ezért nem kell minden januárban újat venni, a nevek évtizedekig maradhatnak a helyükön, és mindig csak az újszülöttek, új barátok, új szomszédok kerülnek fel rá.
Ez a takarékosság sokat elmond.
Az amszterdami Meertens Intézet (amely a holland nyelvet és népi kultúrát kutatja) munkatársa, Irene Stengs a DutchNews angol nyelvű hírportálnak úgy fogalmazott, hogy a naptár annak a hagyománynak a kifejeződése, amelyben a születésnap kiemelten fontos. A hollandok egyébként is híresen szervezett népek, így egy eszköz, ami évről évre pontosan figyelmeztet, egyszerűen beleillik a mindennapjaikba.
Honnan jött, és miért nem a névnap?
A születésnapi naptár már a második világháború előtt létezett Hollandiában, és a kutatók legalább a 19. századig vissza tudják vezetni. Elterjedésében több szál is összefutott. Az egyik vallási: Európa katolikus vidékein sokáig a névnap számított a nagyobb ünnepnek, vagyis annak a szentnek az emléknapja, akiről valakit elneveztek. Hollandiában viszont erős volt a protestáns hagyomány, ami miatt a tényleges születési dátum kapott nagyobb súlyt, és az egyház szerepének későbbi gyengülése is ebbe az irányba vitte a szokást.
Magyar olvasónak ez rögtön ismerős lehet, hiszen nálunk a névnap ma is élő ünnep, ami holland szemmel kifejezetten egzotikus.
A másik szál társadalmi. A háború után kisebbek lettek a családok, nőtt az életszínvonal, és több pénz, idő jutott az ünneplésre. A DutchNews által idézett kutatók szerepet tulajdonítanak a tanítóknak is, akik elkezdték megünnepelni a saját születésnapjukat az iskolában, és ez hamar átragadt a diákokra.
A harmadik szál a kereskedelem. A tömegesen nyomtatott születésnapi naptárak sokszor reklámajándékként jutottak el a családokhoz: biztosítók és élelmiszerboltok osztogatták őket. Az Arnhem melletti szabadtéri néprajzi múzeum kurátora, Inge Schriemer szerint a 20. században egészen hétköznapi tárgynak számítottak. Ma már mindenféle változatban kaphatók, a tájképestől a gyerekeknek szóló rajzfilmfigurásig.
Miért pont a vécé?
Erre nincs hivatalos válasz, és a holland kutatók sem állítanak semmi biztosat. A logika viszont kézenfekvő. A vécé az a hely, ahová a ház minden lakója naponta többször is betér, és ahol jó esetben van egy-két nyugodt perce, amikor semmi nem vonja el a figyelmét. A konyhában vagy az előszobában a naptár elveszne a cetlik és kulcsok között, itt viszont az ember szó szerint szembesül vele. Mire felhúzza a nadrágját, már tudja, hogy szerdán Anneke negyvenéves.
A vendég is látja, és ebből a hollandok külön illemszabályt faragtak. A legfőbb: a saját nevedet soha nem írod fel a más naptárára, az szentségtörésnek számít. A hollandokat kifigurázó Stuff Dutch People Like nevű oldal azzal viccelődik, hogy ha a te neved nincs rajta, abból tudod meg, valójában milyen közel állsz a házigazdához. Vitatott kérdés az is, mi legyen az elhunytak nevével. Egy idős holland, aki név nélkül nyilatkozott, azt mondta, lehangoló, ha a naptár folyton arra emlékeztet, hogy a barátai közül már senki sem él.
A kör, ahová illik elmenni
A naptár valódi tétje az, ami a bejegyzett napon történik. A klasszikus holland születésnap a kringverjaardag, magyarul körbeülős születésnap: a vendégek egy nagy körben ülnek a nappaliban, előbb kávé és torta érkezik, később italok és apró falatok, például sajtkocka, sonkába tekert savanyú uborka. Zene, tánc vagy társasjáték ritkán van, a lényeg a beszélgetés.
Aki most érkezik, az nem csak az ünnepeltnek gratulál. A hollandok a szülőknek, a testvéreknek és a barátoknak is boldog születésnapot kívánnak, sorban mindenkinek a körben. Aki pedig elmegy, szintén mindenkitől elköszön, nem ritkán úgy, hogy közben az egész kör feláll.
A külföldiek egy része rettegve emlegeti ezt az összejövetelt, Irene Stengs is kötelezettségként írta le, ahonnan nem lehet kimaradni. Egy holland emlékiratíró, Henry Schogt kanadai kivándorlása után egyenesen megkönnyebbülésnek érezte, hogy már nem kell állandóan a születésnapi naptár nyomását éreznie.
Mert hát ezért lóg ott, a vécé falán: hogy senki ne mondhassa, hogy elfelejtette.
Források: dutchnews.nl, dutchnews.nl, leideninternationalcentre.nl
