Aki olasz apartmanban szállt már meg, annak feltűnhetett a vécé mellett álló második, alacsonyabb kerámiatál. A legtöbb magyar turista egy ideig nem tud vele mit kezdeni, pedig a dolog egyszerű: Olaszországban a bidé az alapfelszereltség része, és nem ízlés dolga, hanem jogszabályi előírás.
A szabály az olasz Egészségügyi Minisztérium 1975. július 5-i rendelete, amely a lakások egészségügyi követelményeit rögzíti, és a hivatalos lapban július 18-án jelent meg. A 7. cikkely szövege így szól, magyarul: minden lakásban legalább egy fürdőszobát fel kell szerelni a következő egészségügyi berendezésekkel: vécé, bidé, kád vagy zuhany, mosdó.
Ennyi az egész. Nem javaslat, hanem a lakhatóság feltétele.
Mit ír elő pontosan az 1975-ös rendelet?
A rendelet nem csak a bidéről szól, hanem egy teljes minimumcsomagot ad. Előírja például, hogy a lakóhelyiségek belmagassága legalább 2,70 méter legyen, ami a fürdőszobában, a folyosón és a kamrában 2,40 méterre csökkenthető. Lakónként legalább 14 négyzetméter lakható terület jár az első négy embernek, utána fejenként 10. A fürdőszobának vagy ablakkal kell a szabadba nyílnia, vagy gépi elszívás kell bele, és ablak nélküli fürdőszobába nyílt lángú készüléket tilos szerelni.
A bidénél a The Local angol nyelvű olasz hírportál arra is felhívja a figyelmet, hogy új lakást addig nem nyilvánítanak lakhatónak, amíg ezek a berendezések nincsenek a helyükön, és a hiányuk az eladásnál is gondot okozhat. A lap azt is írja, hogy a bidének legalább 20 centire kell lennie a vécétől és a kádtól, a mosdótól pedig 10 centire. Ezek a távolságok viszont nem szerepelnek az 1975-ös rendelet szövegében, a tervezési gyakorlatból és helyi előírásokból erednek, és a cikk maga is elismeri, hogy nem mindenhol tartják be őket.
A címben szereplő „minden lakás” tehát úgy értendő, hogy a szabály minden lakásra vonatkozik. Egy régi, felújítatlan házban vagy egy átalakított nyaralóban persze előfordulhat, hogy a bidé hiányzik; a The Local olvasói közül is akadt, aki arról számolt be, hogy kiadó lakásokból néha kiszerelik, hogy elférjen a mosógép.
Francia találmány, nápolyi királyné
A bidé Franciaországból indult. A neve franciául kis lovat, pónit jelent, mert a korai változat egy négylábú, vízzel töltött tál volt, amit az ember meglovagolt. Az olasz Geopop ismeretterjesztő oldal összefoglalója szerint az első közvetlen írásos említés 1726-ból való, egy párizsi úrihölgy otthonából, és a 17. és 18. században a nemesi háztartásokban terjedt el.
Olaszországba is királyi úton érkezett. A 18. században Mária Karolina, Nápoly Habsburg-Lotaringiai királynéja szereltetett be egyet a casertai királyi palotába, és ezt ma az ország első bidéjeként emlegetik.
A széles körű elterjedés jóval később jött. A 19. században, a lakásokba vezetett víz megjelenésével lett belőle fix fürdőszobai berendezés, a második világháború utáni gazdasági fellendülés idején pedig Dél-Európa nagy részén, így Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban is általánossá vált. Érdekes fordulat, hogy a franciák az 1970-es évektől egyre inkább elhagyták, főleg a nagyvárosi kis lakásokban, ahol egyszerűen nem fért el. Pont akkor, amikor Olaszország kötelezővé tette.
Bidé, bidézuhany vagy bidéfedél?
Magyarországon semmilyen előírás nem kér bidét. A régi országos építési követelmények is csak annyit rögzítettek, hogy a lakásban legyen tisztálkodásra és illemhely-használatra alkalmas helyiség, a berendezést a tulajdonosra bízták. Aki mégis olasz módra mosakodna, három irány közül választhat, és mindegyiknek más a helyigénye.
- Klasszikus álló bidé: külön kerámiatál, saját hideg- és melegvíz-bekötéssel és lefolyóval. A vécé mellett ráadásul oldaltávolságot is kell hagyni, ami egy panellakás kis fürdőszobájában ritkán fér bele.
- Bidézuhany: kis kézi zuhanyfej a vécé mellett, a falon vagy a mosdócsaptelepről leágaztatva. Ez a legkisebb helyigényű megoldás, hiszen nem kell hozzá újabb tál, csak egy vízvezeték-csatlakozás.
- Bidéfedél: a meglévő vécé ülőkéjét cseréli le egy beépített mosófúvókás fedélre. Az egyszerűbb, mechanikus változatok csak vízbekötést kérnek, a fűtött vizes, elektromos modellekhez viszont konnektor is kell a vécé közelében, ami fürdőszobában villanyszerelői munka.
Melyik a jó? Ha most újítod fel a fürdőszobát és van elég hely, a klasszikus bidé tartós, egyszerű, nincs benne elektronika. Szűk térben és bérlakásban a bidézuhany a legkisebb beavatkozás. A bidéfedél ott jöhet szóba, ahol a kényelem számít, például idősebb családtagnak, akinek nehézséget okoz a forgolódás.
Az olaszok egyébként jókora fejtörést okoznak az ide költöző külföldieknek. A The Local szerzője szerint a legtöbben eleinte nem is használják a bidét, aztán lassan rászoknak.
Források: bosettiegatti.eu (DM 5 luglio 1975), thelocal.it, geopop.it
