Egy gleccser halála ritkán látványos. Nincs robaj, nincs leszakadó jégfal, csak egy kőtörmelékes völgytalp marad ott, ahol korábban fehér, kékesen derengő jégtest feküdt. Ez történt a nyugat-norvégiai Fjærlandban, ahol a Supphellebreen alsó, regenerált része az idei nyáron teljesen eltűnt. Thorben Dunse, a Nyugat-norvégiai Főiskola (HVL) gleccserkutatója a norvég NRK-nak elmondta, hogy júliusban még látott egy kis maradványt, október 1-jére azonban már semmi sem maradt belőle. Dunse szerint ez azért elég drámai, mert feltételezik, hogy a jég 3000-4000 éve ott volt.
Egy gleccser, amely a semmiből született újra
A Supphellebreen a Jostedalsbreen, a kontinentális Európa legnagyobb gleccserének egyik nyelve. A Fjærlandsfjord végétől északkeletre nyíló szűk Supphelledalen völgyét töltötte ki, fölötte a Supphellenipa csúcsa emelkedik 1731 méterre. A norvég nagylexikon, a Store norske leksikon a Jostedalsbreen egyik legszebb nyelveként írta le, és volt egy különleges rekordja is: Dél-Norvégiában ez a gleccser ért le a legalacsonyabbra, mindössze nagyjából 60 méterrel a tengerszint fölé.
Az alsó rész nem a megszokott módon keletkezett. A fenti fennsík pereméről, a Flatbreenről és a Supphellebreen felső részéről a meredek sziklafalon jégtömbök zuhantak le, és a völgytalpon ezekből állt össze egy új, úgynevezett regenerált gleccser. Ezt a jeget tehát nem a helyben lehulló hó táplálta, hanem a fentről érkező jéglavinák, ezért is tudott ilyen mélyre, szinte a fjord szintjéig lenyúlni. A turistáknak szóló leírások még nemrég is úgy fogalmaztak, hogy a völgy aljában fekvő jeget csak a Flatbreenről hulló jég tartja életben. A szomszédságában ott van a Bøyabreen, Fjærland másik ismert gleccsernyelve.
A múlt században az alsó gleccser több négyzetkilométert fedett le, egy régi képeslap a Bergeni Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből jól érzékelteti, mekkora jégtömeg töltötte ki valaha a völgyet. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan fogyott, idén pedig az utolsó darabja is elolvadt.
Miért éppen ez a nyár?
A meglepő az, hogy 2026 nyara Dél-Norvégiában nem volt különösebben meleg. A gleccsereket inkább a kevés hó viselte meg: ha a téli hótakaró vékony, a jég már kora nyáron csupaszon áll a napsütésben, és az olvadás sokkal hosszabb ideig tart.
Ugyanezen a nyáron egy másik norvég gleccser is megváltozott. A Harbardsbreen, Norvégia tizenegyedik legnagyobb gleccsere, amely 2019-ben még 22,9 négyzetkilométeres volt, a Copernicus-program Sentinel-műholdjainak felvételein kettévált, legnagyobb, déli része alig több mint 14 négyzetkilométer. Liss Marie Andreassen, a Norvég Víz- és Energiaügyi Igazgatóság (NVE) kutatója az NRK-nak úgy nyilatkozott, hogy évek óta figyelték, kettéválik-e, és több gleccser is szét fog esni, ezért a legnagyobbak listáját a következő országos térképezés után frissíteni kell. Az utolsó ilyen felmérés 2022-ben készült, a területcsökkenést azóta a Sentinel-2 műholdakkal követik, mondta Solveig Havstad Winsvold, az NVE Copernicus-projektjének vezetője.
A számok is ebbe az irányba mutatnak. Norvégia szárazföldi gleccserei együtt 2328 négyzetkilométert fednek le, ez az ország területének nagyjából 0,7 százaléka. Az NVE 2026 elején közzétett összesítője szerint 2025-ben a megmért 37 gleccserből 33 visszahúzódott, az Austerdalsbreen nyelve egyetlen év alatt háromszáz métert hátrált. A finnmarki Nordmannsjøkelen már felkerült a nemzetközi Global Glacier Casualty List listájára: 1970-ben még 4,4 négyzetkilométeres volt, 2024-re nagyjából 0,7 maradt belőle.
Az Alpokban gyorsabb a tempó
A svájci gleccserfigyelő hálózat, a GLAMOS október 1-jén közölte, hogy Svájc gleccserei 2026-ban jégtömegük több mint öt százalékát vesztették el, öt év alatt pedig közel ötödét. Csak a rekordot hozó 2022 volt rosszabb. Ott is a hószegény tél volt az egyik fő ok, a 2025/26-os tél a mérések kezdete óta a tíz legkevésbé havas közé tartozott, a nyári hőhullámok alatt pedig a fagyhatár 76 napon át négyezer méter fölött húzódott. A Glarus kantonbeli Griessfirn, a modern gleccserkutatás egyik bölcsője, és a valais-i Bella Tola gleccser ezen a nyáron szintén teljesen eltűnt.
És itthon?
Magyarországon gleccser nincs, és a Kárpátokban sem maradt igazi jégár. A Magas-Tátra tengerszemei és morénái a jégkorszaki gleccserek emlékét őrzik, a mai hegyekben legfeljebb árnyékos katlanokban megmaradó hófoltokat látni.
Aki nyáron az Alpokba utazik, közvetlen közelről nézheti a változást. Az osztrák Grossglockner alatt fekvő Pasterze, Ausztria legnagyobb gleccsere, sok magyar családi kirándulás állomása, és aki évek múlva tér vissza ugyanarra a kilátópontra, a régi fényképeihez képest maga is láthatja, mennyit hátrált a jég. Ha gleccsertúrára indulsz, a helyi hegyivezetők friss útvonalinformációja többet ér a néhány éves leírásoknál, mert a jég pereme és a morénalejtők évről évre változnak.
Kapcsolódó cikkeink
Fjærlandban a Supphelledalen völgyébe vezető út megmarad, a Flatbreen pereme továbbra is látszik a magasban. A völgy alján viszont már csak a kő emlékeztet arra, hogy évezredeken át jég feküdt itt.
Források: nrk.no, snl.no, publikasjoner.nve.no, geo.uzh.ch
