Aki tapétázott már, ismeri a pillanatot, amikor a minta a sarokban nem találkozik, vagy két csík között ott marad egy vékony, sötét vonal. A francia Minutes Maison szerzője, Cécile D. ezért vágott bele egy régi, apró repedésekkel és bucskákkal teli falú szobában a folyékony tapétába. Az első falnál még óvatosan dolgozott, a másodiknál viszont megértette, mit tud ez az anyag, és azt is, mibe kerül.
Mi az a folyékony tapéta?
Nevével ellentétben nem papír és nem festék. Textil- vagy pamutszálak és ragasztóanyag keveréke, amit por formájában, zacskóban árulnak. Vízzel kell összekeverni, és spaklival kerül fel a falra, mint egy díszvakolat. Megszáradva finom, kissé bársonyos felületet ad, a cikk szerzője a kefélt lenhez és a japán papírhoz hasonlította. Itthon selyemvakolatként is ismerik.
Amit a második falnál megértett
Az első falnál még azt tanulta, hogyan viselkedik az anyag a spakli alatt. A másodiknál látta meg, miért éri meg a fáradságot: a falon nincs illesztési vonal, nincs mit egymáshoz igazítani, a belső sarkokban sincs gyűrődés vagy vágás. Az apró egyenetlenségeket eltakarja, ahol a hagyományos tapéta inkább kiemelné őket. Fülkéknél, ferde mennyezetnél, íves falaknál ez a legnagyobb előnye.
Ennyi munka van vele
A szerző tapasztalata és egy európai gyártó angol nyelvű útmutatója szerint a folyamat így néz ki:
- Alapozás. A falnak száraznak, simának, tisztának és egyenletesen fehérnek kell lennie. A gyártó mélyalapozót, majd két réteg alapozót ír elő, rétegenként 24 óra száradással.
- Keverés. Szobahőmérsékletű vízzel, a csomagoláson megadott arányban, műanyag edényben. A keveréket egy zacskóban 12 órán át pihentetni kell, és 48 órán belül fel kell használni.
- Felhordás. Műanyag simítóval, kis adagokban, egyenletes nyomással. 1-2 óra múlva vízzel nedvesített simítóval eldolgozható.
- Száradás. A francia cikk szerint a teljes száradás a páratartalomtól és a rétegvastagságtól függően több napig is tarthat. A gyártó előírása, hogy a helyiség ne legyen 15 foknál hidegebb, és a páratartalom ne haladja meg a 70 százalékot.
Cécile D. szerint a legnehezebb az egyenletes rétegvastagság. Tapétánál egy buborék kisimítható, itt viszont minden vastagabb vagy vékonyabb folt látszik, amint megszárad.
Mibe kerül?
A francia teszt szerint négyzetméterre vetítve általában drágább, mint egy vlies tapéta. Ennek oka az anyag összetétele, és az is, hogy egyenletes rétegben kell felhordani, ezért gyakran több fogy a tervezettnél. A költségekhez a fal előkészítése is hozzáadódik: a nagyobb egyenetlenségeket előtte glettelni, csiszolni kell, mert azok a száraz anyagon is átütnek.
Kinek való, és kinek nem?
A szerző tapasztalata szerint ott jó választás, ahol a látvány fontosabb, mint a gyorsaság és a pénz: régi, kissé egyenetlen falakon, tagolt tereknél, letisztult, japandi vagy skandináv stílusú szobákban.
Néhány korlátra viszont számíts:
- Nedves helyre nem való. A gyártó is leírja, hogy a közvetlenül ráfolyó víz tönkreteszi.
- Lakk nélkül nem mosható. A gyártó szerint a ráhordott lakk teszi ellenállóbbá és nedvesen tisztíthatóvá.
- A kikevert maradék nem tárolható. A száraz por viszont eltartható, így a sérült foltok később kicserélhetők.
A francia teszt végső ítélete az, hogy a folyékony tapéta betartja az ígéretét, a fal varrat nélküli és egységes lesz. Az ára a pénz mellett az idő és a türelem, ezért inkább egy-egy szobára vagy falra ajánlott, mint egy gyors, olcsó felújításhoz.
Források: maison.20minutes.fr, silkplaster.eu, silkplaster.eu
