Egy provence-i tanya kőfalán pontosan le lehetett olvasni, mikor és hol építettek hozzá az épülethez, ugyanis minden bővítés más kőből, más vakolattal, más magasságban készült, így a fal úgy festett, mint egy foltozott takaró. Delphine 31, Thomas 34 éves, mindketten építészek, a marseille-i építészkaron ismerkedtek meg. 2021-ben vásárolták meg ezt a provence-i 200 négyzetméteres, 1900-ban épült tanyaházat. A holland vtwonen lakásmagazin most mutatta be, mi lett belőle, és az átalakítás története jól mutatja, mit kezd egy szakember egy régi, sokszor átépített házzal.
Traktorok laktak a ház nagyobbik felében
A franciák az ilyen épületet masnak hívják. A provence-i tanyaház egyszerre volt lakóház és gazdasági épület, hosszú, téglalap alakú tömb vastag kőfalakkal, kevés ablakkal. Hagyományosan dél felé néz, az északi oldala szinte vak, mert onnan fúj a misztrál, a Rhône völgyén lezúduló hideg, erős szél. A házon található kis méretű ablakok itt is ugyanazt a célt szolgálták, mint a magyar falusi házak kicsi ablakai: nyáron kint tartották a hőséget, télen pedig bent a meleget.
Ez is érdekelhetVentilátort tett a radiátor alá, ez történt 3 hét tesztelés utánDelphine és Thomas háza egészen a közelmúltig gazdaságként működött. Egy kis lakórészt leszámítva szinte az egészet mezőgazdasági célra használták, a nagyobbik részben traktorokat tartottak. Az utolsó komolyabb átépítés az 1950-es években készült, és az is a gazdaság igényeit szolgálta, nem a lakókét. Középen nyílt a bejárati ajtó, egy hosszú folyosó vezetett a hátsó lépcsőig, balra volt a nappali, az étkező és a konyha, jobbra a garázsok. Thomas szerint a ház kifejezetten komor volt, és a sok átalakítás miatt az eredeti jellege jócskán elveszett.
Saint-Rémy egyébként Provence egyik legkedveltebb kisvárosa. Itt született Nostradamus, és itt töltött egy évet Vincent van Gogh is 1889 és 1890 között a Saint-Paul-de-Mausole kolostor szanatóriumában, és ez lett élete egyik legtermékenyebb időszaka.
Mit bíztak szakemberre, és mit csináltak meg maguk?
A két építész először azt nézte meg, mi az, ami a házból megmenthető és érték. Ez a kőfal és a régi granitopadló volt. A granito a márványzúzalékos, csiszolt padló, amelyet a helyszínen öntöttek cementes alapba, majd hengerrel tömörítettek és simára csiszoltak. Itthon a régi polgári lakásokból és lépcsőházakból műkő- vagy mozaikpadlóként ismerjük. Ezt a padlót restaurálták, és később az egész belső tér színvilága ehhez igazodott.
A durva munkát, vagyis a villanyt, a vízvezetéket és az új, nagy ablakok beépítését szakemberekre bízták. A bontást viszont maguk végezték, ahogy az ácsmunka nagy részét és a befejező munkákat is. A nappali fa mennyezetét homokszórással tisztították meg, a homlokzatról teljesen leverték a régi vakolatot, és újravakolták. A nappali belső kőfala csak alapos tisztítást kapott, Delphine szerint épp ez lett a ház hangulatának legfontosabb eleme.
Négy hónap alatt költözhetővé tették a házat, de az apró munkák még egy évig tartottak.
A legnagyobb változás az volt, hogy a két egykori garázsból egyetlen nagy nappalit alakítottak ki. A kandallót maguk tervezték és építették meg hajlított acéllemezből és egy nagy kősziklából. A régi bejárati ajtót megszüntették, így a hosszú előtér felében beépített szekrényeknek jutott hely, a lépcső öntöttvas korlátja helyére pedig lekerekített, vakolt falazat került, amely alá egy vécé is befért.
Négy hónapig tartott a munka, és karácsony előtt be is költöztek új otthonukba. Ezzel azonban nem volt vége, hiszen Delphine szerint még egy évig tartottak az apró munkák, mielőtt a berendezéshez egyáltalán hozzáfoghattak. A konyhát, a falon lógó műveket és több lámpát is ők készítettek.
Nem cementtel vakolták be a régi kőházat
A magazin nem részletezi, milyen vakolatot kapott ténylegesen a homlokzat, de a provence-i tanyaházak felújításánál a meszes vakolat a bevált szokás és ennek oka is van. A régi kő- és vályogházak alatt nincs talajnedvesség elleni szigetelés, a fal felszívja a vizet, és a felületén keresztül párologtatja el. A mészvakolat ezt engedi, a kemény cementes vakolat viszont lezárja a falat, a nedvesség egyre feljebb kúszik benne, és ott tör ki, ahol a legkevésbé várnánk.
Ugyanez a hazai parasztházak legnagyobb buktatója is. Egy vályogház-felújító mester a Pénzcentrumnak elmondta, hogy rengeteg házzal találkozik szerte az országban, amelyet az ötvenes, hatvanas években cementes vakolattal vontak be, és a fal azóta vizesedik. A régi falakat korábban tapasztották és minden tavasszal frissen meszelték, ez a megoldás a mai napig tökéletesen működik.
Delphine és Thomas esetében a régi foltozásokat is ezért verték le teljesen a homlokzatról: így derül ki, milyen állapotban van alatta a kő, és csak így lesz újra egységes a fal. A homlokzat színe sem mindegy, egy szigeteletlen falú régi háznál a világos vagy sötét homlokzat a fűtésszámlán is meglátszik.
A padlót meghagyták, ehhez választottak meleg színeket
A berendezésnél a két építész a granitopadlóból indult ki. Az eredeti, gyönyörűen helyreállított padló kemény és hideg hatású, ezért a falakra meleg, a tópszínbe hajló bézs festék került. A cél az volt, hogy a felületek és az anyagok meleg, semleges tónusúak legyenek. A fa mindenhol hangsúlyos: hol finomra gyalult és meleg árnyalatú, mint a mennyezeten, hol feketésbarnára pácolt vagy csomós. A fürdőszobában és a hálóban egyszerű formákat választottak, hogy a szemnek pihentető legyen.
A házat végül el is nevezték: Lou Casteu lett a neve, ami egy kastélyt jelent. Hasonló kalandba vágott bele egy brit házaspár is, akik egy egész normandiai falucskát vettek meg 30 ezer euróért, ők azonban hat évre tervezik a felújítást.
Források: vtwonen.nl
Következő cikk · kertvar.hu
Szállodai takarító trükkje: így lesz egy perc alatt csíkmentes a fürdőszobatükörElolvasom ›
