Amikor egy hajó az Antarktiszi-félsziget egyik öblében lehorgonyoz, akkor a gumicsónakok már a vízen vannak. Mielőtt azonban bárki kiléphetne itt a partra, a stáb egy ruhaporszívót alkalmaz az utasok kabátján, nadrágszárán, sapkáján és hátizsákján. Külön figyelnek a zsebek sarkára és a tépőzárakra is, a bakancsot pedig fertőtlenítő folyadékban kefélik át.
Ez bárki számára túlzott óvatosságnak tűnhet, és az is, hiszen ez a jeges kontinens egyik legfontosabb védelmi vonala. A látogatók ruháján ugyanis olyan potyautasok érkezhetnek, amelyek a világ legtisztább ökoszisztémáját is átalakíthatják, és erre már van két kézzelfogható példa is.
Ez is érdekelhetEz a világ legtisztább tava, mégsem szabad egyetlen ujjal sem hozzáérni a vizéhezMagokat hozhat magával egy ide látogató
Ezt egy nemzetközi kutatócsoport is megmérte, egy dél-afrikai Stellenbosch Egyetem kutatócsoport vezetésével. A 2007-2008-as antarktiszi nyáron a turisták, a hajószemélyzet és kisegítő személyzet ruháját és csomagjait porszívózták ki, és a porból kiválogatták a magokat. Az eredmény 2012-ben jelent meg a PNAS tudományos folyóiratban.
A magot hordozó látogatóknál átlagosan 9,5 magot találtak fejenként. A kutatók becslése szerint abban az egy szezonban több mint 70 ezer mag és növényi rész jutott el így a kontinensre. A legtöbbet nem a turisták hozták, hanem a kutatók és a kisegítő személyzet, mert ők terepen, földes helyeken dolgoznak, és sokan közvetlenül más hideg vidékekről érkeznek. A turisták viszont sokkal többen vannak.
Egy látogató ruháján átlagosan 9,5 mag rejtőzött, egyetlen szezonban több mint 70 ezer mag jutott el így az Antarktiszra.
A legaggasztóbb részlet az volt, hogy a magok nagyrészt hideg éghajlatú vidékekről, például az Alpokból vagy az Arktiszról származtak. Ezek a növények az enyhülő antarktiszi nyarakat is túlélhetik. Hogy a magok mennyire szívósak, azt egy hazai olvasónak sem kell bizonygatni: egy amerikai kísérletben 142 év után is kikeltek az elásott magok egy része.
Az egynyári perjét már azonosították is
Az egyetlen virágos növény, amely eddig szaporodó állományt hozott létre az antarktiszi térségben, egy nálunk is jól ismert gyom: az egynyári perje. Ez az a kis fűféle, amely a kertben a térkövek közé, a gyep foltjaiba és az ágyások szélére is beveszi magát. A Polar Biology folyóiratban közölt lengyel kutatások szerint a lengyel Arctowski-kutatóállomás környékén jelent meg a King George-szigeten nagyjából három évtizeddel ezelőtt, valószínűleg Lengyelországból érkező szállítmánnyal, és azóta több mint 250 méterre terjedt el, már a védett mohaszőnyegek közé is behatolt.
A kutatók 2014 és 2018 között három kampányban irtották ki kézzel, a talajjal együtt. A 2017-2018-as szezonban több mint 1800 fűcsomót számoltak össze és távolítottak el. A folyamat azt mutatja, mennyi munka egy már megtelepedett betolakodót eltüntetni, ezért fordítanak ma inkább a megelőzésre ennyi figyelmet.
Egy apró szúnyog, amely átalakította egy sziget talaját
A másik intő példa állati eredetű. A Signy-szigetre az 1960-as években egy növénytani kísérlettel, véletlenül került be az Eretmoptera murphyi nevű, röpképtelen árvaszúnyogfaj, amely eredetileg a szubantarktiszi Déli-Georgia szigeten él. A Brit Antarktiszi Kutatás és a Birminghami Egyetem 2023-as vizsgálata szerint a lárvák a betelepült talajokban három-ötszörösére növelték a nitrát mennyiségét, mert felgyorsítják az elhalt növényi anyag lebontását. Ez nagyjából akkora változás, mint amekkorát egy fókatelep okoz.
Érdekes magyar szál, hogy valószínűleg ugyanezzel a betelepítéssel egy apró, földigilisztához hasonló gyűrűsféreg is megtelepedett a szigeten, és ennek a fajnak a tudományos leírásában egy magyar kutató, Dózsa-Farkas Klára is részt vett, a faj neve Christensenidrilus blocki.
Mit tisztítanak meg pontosan, és hogyan?
Az antarktiszi utazásszervezők nemzetközi szövetsége (IAATO) „Ne csomagolj be kártevőt” címmel külön útmutatót ad ki az utasoknak. Eszerint már otthon át kell nézni és ki kell tisztítani a bakancsot, a nadrág felhajtását, a zsebeket, a tépőzárakat és a polár ruhadarabokat, a hátizsákot, a fotóstáskát, a túrabotot és a fényképezőállványt. A tépőzáras ruházatot és felszerelést kifejezetten nem ajánlják, mert a horgas felület mindent megfog.
A hajón a beszállóhely mellett bakancsmosó állomás működik: itt kefével és fertőtlenítő oldattal tisztítják a bakancsot partraszállás előtt és visszaérkezéskor is. Az útmutató szerint a fertőtlenítőt nem szabad leöblíteni, hanem hagyni kell megszáradni. A tisztítást minden partraszállás között meg kell ismételni, hogy egyik helyről se hurcoljanak át semmit a másikra. A 2007-2008-as porszívós vizsgálat résztvevői a kutatók szerint gyakran maguk is meglepődtek, mi minden lapult hónapok óta a zsebükben.
A madárinfluenza óta még szigorúbbak a szabályok
2024. február 25-én igazolták először a magas patogenitású H5N1 madárinfluenzát az Antarktiszi Szerződés területén, azóta több helyen is kimutatták a félszigeten, pingvineknél és kormoránoknál is. Az IAATO azóta kötelezővé tette, hogy a látogatók mindig legalább 5 méter távolságot tartsanak a vadállatoktól, a vadon élő állatok területén ne üljenek, ne térdeljenek, ne guggoljanak le, és a felszerelésüket se tegyék a földre vagy a hóra.
Kapcsolódó cikkeink
A pingvintelepeken a madarak szorosan egymás mellett fészkelnek, ezért egy behurcolt kórokozó gyorsan végigsöpörhet egy egész kolónián. A szabályok nem csak a turistákra vonatkoznak, hanem mindenkire, aki a kontinensen dolgozik, a kutatóktól a pingvinszámlálásra felvett munkatársakig.
Ki mehet egyáltalán az Antarktiszra?
Gyakori tévhit, hogy oda senkit sem engednek. Valójában az IAATO adatai szerint a 2024-2025-ös szezonban 118 491 látogató járt a térségben, a nagy többségük hajóval érkezett, az Antarktiszi-félszigetre. A szabályok viszont szigorúak:, hiszen az 1959-es Antarktiszi Szerződés és az 1991-ben Madridban aláírt környezetvédelmi jegyzőkönyv tiltja az idegen fajok szándékos behozatalát, és az utakat előre be kell jelenteni a szervező országának illetékes hatóságánál. A partra egyszerre legfeljebb 100 utas léphet ki egy helyen, minden 20 utasra egy kísérőt biztosítanak.
A jég ugyanakkor fogy, és ahogy a part menti területeken egyre több jégmentes talaj jelenik meg, egyre több hely nyílik meg a betolakodók előtt is. Hogy mi rejtőzik a jég alatt, arról a Thwaites-gleccser alá leengedett kamera felvételei adtak meglepő képet.
A betolakodó fajok terjedését máshol is komolyan veszik, a Földközi-tengerben például egy idegen halfaj kifogásáért már fizetnek a halászoknak.
Következő cikk · kertvar.hu
8 dolog a lakásban, amit soha ne tisztíts ecettelElolvasom ›
