A szőlő metszése csak abban az esetben végezhető el, amikor nagyobb fagyoktól már nem kell tartani. Azonban semmiképp ne halasszuk addig, amíg a nedvkeringés megindul és a metszési felület könnyezni kezd.
A metszés megkezdése előtt javasolt rügyvizsgálatot végezni, amihez a termőrügyet egy éles késsel a hosszanti tengelye mentén kell kettévágni. Amennyiben ez a metszési felület halványzöld színű, és nem barna, akkor a rügy ép. Viszont akkor ha ez elbarnult a rügy károsodott, de kedvező körülményeket biztosítva még hajtást és azon fürtöt fis tud növeszteni. A metszés mértékét a rügyek épsége alapján fontos meghatározni.
Ne vigyük túlzásba a metszést
Legelső feladat mindenképpen az, hogy az elszáradt, letermett csonkokat, valamint az idősebb fás részeket eltávolítsuk. Ezt követően kerülhet sor a termőcsapok megmetszésére. Vannak rövid csapon termő fajták, mások csak hosszú csapon vagy szálvesszőn hoznak csak megfelelő mennyiségű és méretű fürtöket. Bevált szokás az, hogy a termőterület minden négyzetméterén 20-30 ép, egészséges rügy maradjon meg a metszést követően. A túlterhelés kockázatos módszer, mert a mennyiség csak a minőség rovására növelhető csak meg.
Érdemes váltómetszést alkalmazni
Az úgynevezett váltómetszés módszerének következtében ugyanis a kétéves csapon két vessző marad meg, a többit mindenképpen le kell metszeni. A megmaradó két vessző közül a felső állású lesz a termőcsap, amelyen szőlő a fajtájától függően, 4-10 rügyet hagyunk meg. Az alsó állású vesszőt két rügyre kell visszametszeni, ez az ugarcsap. A következő évben a már letermett termővesszőt ajánlott levágni, majd az ugarcsapon levő két rügyből fejlődött vessző közül, a felső lesz a termővessző, az alsó az ugarvessző.
A metszés elsőre kicsit bonyolultan hangozhat, de némi gyakorlással nagyon könnyen elsajátítható.
