Valahol érthető, hogy nálunk szinte népbetegség a leandermánia. Ha egyszer ráérzel, és meglátod azokat a hatalmas virágfürtöket a teraszodon, nincs megállás, onnantól minden évben többet akarsz. Bár hálás növény, azért van néhány pont, ahol el lehet csúszni a gondozásával.
Ne várj a magokra, vágj bele a dugványozásba!
Sokan kérdezik, hogy érdemes-e a leander elszáradt virágai után maradó magtokokkal kísérletezni. Én nem pazarolnám rá az időt. Nagyon bizonytalan, mi sül ki belőle, és évekig tarthat, mire virágot látsz. A dugványozás viszont szinte bombabiztos.
Én úgy szoktam, hogy keresek egy egészséges, már kicsit fásodó (nem teljesen puha, zöld) hajtást, és egy éles késsel vágok belőle egy 15-20 centis darabot. A trükk az, hogy az alsó leveleket és minden bimbót lecsípkedek róla, mert nem akarom, hogy a növény a virágzásra pazarolja az erejét, amikor most épp gyökeret kellene növesztenie. Csak a felső pár levél maradjon meg!
Így neveld fel az újszülött növényeket
A levágott szárat jó minőségű, laza földbe dugom, úgy 3-4 centi mélyre. Fontos a pára! Én ráteszek egy befőttesüveget, ami úgy működik rajta, mint egy mini üvegház. Tartsd árnyékban, 20 fok körüli helyen, és ne hagyd kiszáradni a földjét. Ha 3-4 hét után látod, hogy új, pici hajtások indulnak rajta, nyert ügyed van: megfogant a gyökér, leveheted az üveget.
Egy fontos figyelmeztetés: Mielőtt ész nélkül elkezdenéd tucatjával szaporítani őket, gondold végig, van-e elég helyed a teleltetéshez. Mert a leander télen kényes, és ha nincs hova tenni a fiatal töveket a fagyok elől, kár volt a munkáért.
A virágözön titka: a metszőolló és a napfény
Sokan félnek hozzányúlni a növényhez az ollóval, pedig a metszés a lelke mindennek. A leander ugyanis a tavalyi hajtásokon hozza a virágot. Én a „harmadoló” szabályt követem: a hajtások egy részét csak kicsit, a többit jobban visszavágom, így nem kopaszodik fel a növény alja, és dús marad a bokor.
Ha már 5-6 éves a fád, és kezd kezelhetetlenné válni, ne félj az ifjítástól! Én olyankor simán visszavágom a szárakat kétarasznyi magasságban. Lehet, hogy fáj a szíved érte, de meglátod, utána olyan új, életerős hajtásokat hoz, hogy öröm lesz nézni. Ja, és ne feledd: a leander imádja a napot! Árnyékban csak szenvedni fog.
Az öntözés szabálya
Ezt a mondást érdemes megjegyezni. Egy forró júliusi napon egy nagyobb bokor képes akár 20 liter vizet is „megiszogatni”. Reggel és este is locsold, de arra figyelj, hogy ne álljon napokig a pangó vízben az alátét, mert a gyökérnek is kell levegő. Szeptembertől viszont kezdd el csökkenteni az adagot, hogy a növény felkészülhessen a téli álomra.
Tipp az átültetéshez: 2-3 évente nézz rá a gyökerekre. Ha már teljesen átszőtték a földet, irány egy nagyobb cserép! Ilyenkor a gyökérzet aljából bátran lecsíphetsz 10-20%-ot, és friss földdel töltsd fel a helyet.
Védekezz a hívatlan vendégek ellen!
Sajnos a tetvek és a takácsatkák is imádják a leandert. Ha látod, hogy sárgulnak és hullanak a levelek, nézd meg a fonákjukat: valószínűleg apró kártevők szívogatják. Én évente párszor lepermetezem őket megelőzésképpen, és teleltetés előtt is kapnak egy alapos kezelést, hogy ne a pajzstetvekkel együtt vigyem be őket a pincébe.
