Nálunk is pont így indult: beleszerettem abba a rikító, ciklámen színű csodába a kertészetben, hazahoztam, aztán két évig csak a nagy semmi. Dús, zöld leveleket azt hozott dögivel, de virágot egy szálat se. Már-már ott tartottam, hogy kiteszem a kuka mellé, mert bármit csináltam: locsoltam, tápoztam, még beszéltem is a lelkére, csak nem akart színesedni. Aztán rájöttem, hogy pont a túlzott gondoskodással rontottam el mindent.
Miért hullatja le a leveleit télen?
Az első télen majdnem szívrohamot kaptam, amikor a murvafürtöm (vagy ahogy a profik mondják: a Bougainvillea) kopaszra vetkőzött. Azt hittem, kiszáradt vagy megfagyott, de kiderült, hogy ez nála teljesen normális „téli álom”.
A titok a teleltetésben rejlik: nálunk egy világos, de hűvös, olyan 10-12 fokos helyiségben vészeli át a hideget. Ilyenkor szinte alig kell hozzáérni. Ha túl sokat öntözöd ilyenkor, azzal csak kirohasztod a gyökereit. Hagyni kell pihenni, különben tavasszal nem lesz ereje a virágzáshoz.
A szomjaztatós trükk, amitől beindul a színorgia
Ez volt az a pont, ahol évekig elbuktam. Én is abban a hitben éltem, hogy a növénynek víz kell. De a murvafürtnél van egy nagyon furcsa szabály: február vége felé, mielőtt beindulna a szezon, egy teljes hónapig szinte teljesen el kell zárni a csapot.
Igen, jól olvasod: hagyni kell, hogy kicsit „szenvedjen”. Meg fognak kókadni a levelei, úgy néz majd ki, mint aki az utolsókat rúgja, de pont ez a sokkhatás kell neki ahhoz, hogy ne csak leveleket, hanem virágokat akarjon hozni. Amint látod az első apró rügyeket, akkor kezdheted el óvatosan újra a locsolást és a tápozást.
Napfény és olló: a két legjobb barátod
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy félárnyékba teszik a teraszon, mert féltik a perzselő naptól. Pedig ez a növény imádja, ha „sül”. Minél több direkt napfényt kap, annál durvábban fog virágozni. Ha árnyékban tartod, csak egy hosszú, nyúlánk, zöld valami lesz belőle.
És ne félj az ollótól sem! Én régebben sajnáltam visszavágni, de rájöttem, hogy a metszés teszi igazán dússá. Nyáron, amikor elnyíltak az ágak, nyugodtan vágd vissza őket egy kicsit. Sokkal több új hajtást hoz majd, amiken megint ott lesznek a színes fellevelek.
Amikor végre eljön a várva várt pillanat
Tavasszal, március környékén mindig átültetem friss, laza földbe. Arra figyelek csak, hogy a cserép alján legyenek lyukak és kavicsok, mert a pangó vizet gyűlöli – ha vízben áll a gyökere, annak annyi.
Miután elengedtem a „túlgondozást”, és hagytam egy kicsit szomjazni, végre megtörtént a csoda. A kertem újra olyan, mint egy görög sziget: tele van azzal a vibráló színnel, amiért eredetileg megvettem. Szóval ha a tiéd is csak „levelesedik”, próbáld ki a keményebb stílust – hidd el, hálás lesz érte.
