A tuja egy igazán népszerű növény, akik kerttel rendelkeznek biztosan ültetnek belőle. Van aki kerítés mellé “sövényként” ülteti el, így egy igazán szép és egységes összképet alkot. Azonban mivel a tuja Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos, így hazánkban a klíma számára nem igazán ideális. Ennek köszönhetően sok kertben elég csúnya állapotban láthatóak.
Viszont ennek ellenére sem érdemes lemondani erről a csodás dísznövényről. Ahhoz azonban, hogy szép legyen sok figyelmet kell rájuk fordítani. Fontos, hogy amikor azt vesszük észre rajtuk, hogy elkezdtek kiszáradni, közbe kell lépni, mielőtt még nagyobb lesz a baj. Mindenképp érdemes kideríteni mi az oka annak, hogy hanyatlásnak indultak.
Mit kell biztosítani a tujának?
Hazánkban a három népszerű tuja vásárolható meg leginkább, ezek a keleti tuja és nyugati tuja, valamint az óriás tuja. A tuja nagyon kedveli a nedves, csapadékos körülményeket, és a magas páratartalmat. Amennyiben túlságosan száraz körülmények között , és napsütésben kell élniük azt nem igazán jól viselik.
A tuják a rossz minőségű talajt sem kedvelik, így fontos számukra, hogy jó minőségű talajba kerüljenek. A tuja egyáltalán nem egyszerűen tartható és gondozható növény, ugyanis ha nem megfelelőek a tartási körülményei, akkor sajnos nem lesz szép.
A száradás okai lehetnek:
1. A tuja pikkelylevél barnulása:
Ez az egyik leggyakoribb betegség, ami elsősorban a nyugati tujára és az óriás tujára jelent veszélyt. A tünetek a fiatal hajtásokon jelennek meg és tavasszal rögtön elkezdenek barnulni. Elsőként a növény alsó részén jelenik meg a betegség, de idővel a teljes hajtás elpusztulhat.
Ennek a fertőzésnek a kórokozói az idősebb pikkelyleveleken áttelelnek, majd tavasszal a fertőzést átadja a tuja frissen hajtó leveleinek. A barnulással járó betegség kivédéséhez szükségünk lesz növényvédő szerekre, és rögtön el kell távolítani a fertőzött részeiket a növényről. Az idősebb tuja már kevésbé fogékony ezzel a betegséggel szemben.
2. A tuja hajtás- és ágpusztulása:
Ez egy nagyon veszélyes betegség, mert nem csak a tujaféléket fertőzi meg, hanem a borókán és a hamiscipruson is felüti a fejét. A betegség megjelenésekor a tuja fiatal hajtáscsúcsai tavasszal elsárgulnak, majd elhalnak. A fás részeken a betegség megjelenésekor besüppedő foltokat figyelhetünk meg, ami a kalcium és magnézium hiánynak köszönhető leginkább.
Általában ez a betegség még ősszel megfertőzi a növényt, azonban mi a tüneteket rendszerint csak kora tavasszal vesszük észre. Ahogy nő a hőmérséklet, egyre jobban felélénkül ez a kórokozó, és onnantól képes egyre nagyobb mértékben fertőzni. Ezért amint észrevesszük, azonnal távolítsuk el a fertőzött növényi részeket és semmiképp ne hagyjuk a levágott részeket a kertben, hanem semmisítsük meg azokat azonnal.
3. A tuja gomba okozta hajtás- és ágpusztulása:
A gomba okozta megbetegedések nem csak a tuján, hanem a borókán, a hamisciprusokon és a fenyőféléken is képes a fertőzésre. A gomba tavasszal válik aktívvá és kívülről befelé halad a fiatal fajtásokon, ami végső soron a növény teljes kipusztulását is okozhatja.
A betegség eléggé masszív és képes átterjedni egyik növényről a másikra, ugyanis nagyon ellenálló, így még a téli hidegeket és fagyokat is átvészeli. Leginkább a gyenge növényeket támadja meg. De a stresszhatás alatt álló növények esetében is pusztító tud lenni, amit okozhat akár egy hirtelen lehűlés, erős napsugárzás, vagy egy hirtelen érkező nagy mennyiségű eső, illetve vízhiány és tápanyag hiány is kiválthatja. Azonban mindenképp sérülésnek kell lennie a növényen ahhoz, hogy képes legyen behatolni.
4. A tujafúró aranymoly megjelenése:
A tujafúró aranymoly nagyon kedveli a tuját, és leginkább az enyhe telek után számíthatunk a megjelenésére. Apró termetű bogár, ugyanis 5-6 mm nagyságú csak, a kár, viszont amit okozni képes,igencsak túlnövi a termetét. A tojásait a hajtáscsúcs közelébe helyezi a pikkelyek közé, amely május végén és június elején bebábozódik, majd az egy hónapos fejlődési szakasz után júliusig rajzik. A lárvák rögtön el is kezdik károsítani a növényt, amely egészen áprilisig tart.
A tujafúró aranymoly tünetei amiket okoz nagyon hasonlít más tünetekre, ezért is nagyon nehéz beazonosítani, mivel állunk szemben. Azonban, ha a károsított levelet a fény felé tartjuk és ott üregeket, esetleg ürüléket és lárvát is látunk, akkor tudhatjuk, hogy az aranymoly a tettes!
5. A teknőspajzstetű megjelenése:
A teknőspajzstetű lárva amikor kikel először a leveleket támadja meg, majd később az ágakat és a törzset is. Mind a kifejlett, mind pedig a lárva állapotban lévő állat képes kárt tenni a növényben, mert mindannyian mézharmatot ürítenek a növény felületére, amelyen később fekete korompenész jelenik meg. A korompenész hatására csökken a növény fotoszintetikus aktivitása és a hajtásnövekedés is, és kis idő elteltével a tuja szürkés árnyalatú lesz. Fontos, hogy a megjelenésük esetén az elpusztítás vegyszeres kezeléssel megtörténjen.
6. A borókaszú:
A borókaszú, a nevéhez híven a borókán és a tuján is komoly károkat okoz. Tavasz végén párosodik, és ekkor váj a legyengült tuja törzsébe egy anyajáratot. Ide teszi le a nőstény a petéit, majd a lárvák itt a kéreg alatt kifejlődnek és nyár második felében kirepülnek. A fiatal hajtásokat megrágják és később odúként használják. A borókaszú jelenlétét abból vehetjük észre, ha sok az elbarnult vagy félig letörött száraz ág a tuján, akkor azt valószínűleg a borókaszú okozza.
7. A levéltetű:
A levéltetvek nem csak a zöld növényekre, hanem még a tujákra is nagy veszélyt jelentenek. Megjelenésükre március végétől az ősz elejéig bármikor számíthatunk. Leginkább a fiatal hajtásokat és a leveleket károsítják, ahova mézharmatot bocsátanak ki, és ezáltal fekete korompenész keletkezik. Érdemes folyamatosan figyelni a növényt, és amint észrevesszük a jelenlétüket, növényvédő szerrel permetezzük le.
A nem megfelelő tartás is okozhat problémákat:
Ha a tuja egyik betegségben sem szenved, viszont mégsem néz ki túl jól, szárazak, esetleg barnulnak a levelei, akkor ott máshol kell keresni a probléma forrását. Nagy valószínűséggel a tartási körülmények között van probléma.
1.A legfontosabb lépés az, hogy rendszeresen öntözzük meg a növényt, különösen a száraz, forró időjárásban. Amennyiben a hajtások száradnak, fonnyadnak és kissé hervadt állapotot mutatnak, akkor nagy valószínűséggel az a baj, hogy kevés vizet kapott.
2. Amennyiben rossz minőségű talajba ültettük a tuját, az szintén problémát okozhat. Ugyanis ha a talaj túlságosan tápanyagszegény, az a tuja számára nem elviselhető és hanyatlásnak fog indulni.
3. A tuja ha nem kap elég fényt, a belső részei idővel elkezdenek elhalni, majd el is halnak. Amennyiben a pangó víz a probléma, úgy a hajtásvégek elszórtan elkezdenek száradni, majd a foltszerű elhalások egyre nagyobbakká válnak, és ez a teljes lombozat lehullásáig vezethet.
4. Ezreken kívül még a téli hideg és fagy is károsíthatja a tuját. Ha megvágjuk a növényünket egy kis helyen és azt észleljük, hogy a szállítószövet elkezdett elfeketedni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a tuja fagyási sérüléseket szenvedett.
A tuja megfelelő gondozása:
1. A keleti tuja: egy nagy, robusztus növény, amely hatalmas gyökérzettel és lombkoronával rendelkezik. Ezek a tujafajták kimondottan ellenállóak és a szárazságot is jól tűrik, ám a helyigényük igen nagy. Fontos, hogy ősszel és tavasszal nyírjuk meg őket, azonban nyáron, a nagy hőség idején ne, mert a keletkezett sebek elfertőződhetnek.
2. A nyugati tuja: ez a tujafajta nagyon szép megjelenéssel rendelkezik, és sokkal kisebb helyet igényel mint a keleti tuja.Azonban nagyon érzékenyebb a szárazságra, így a nyugati tuját fontos rendszeresen megöntözni. Legismertebb fajtája a smaragd tuja, ennél a tujánál tavasszal és ősszel is gondoskodni kell a tápanyagpótlásáról!
3. Óriás tuja: Ez a típusú tuja nagyon kedveli a humuszos talajt, így érdemes számára ilyen közeget biztosítani. Mivel óriási méretűre képes nőni, így javasolt mindenképpen 2,5-3 méter magasságban levágni a növény tetejét, hogy kezelhető maradjon.
A tuják általában a napos vagy félárnyékos helyet kedvelik leginkább, valamint biztosítani kell számukra a tápanyagokban gazdag, és enyhén savanyú földet. A tuja dézsában is jól nevelhető de a szabad földbe kiültetve mutatja meg legszebb formáját. A tuját tavasztól késő őszig ültethetjük. Ültetéskor adjunk a földjéhez szerves trágyát vagy komposztot, amire szüksége van a megfelelő növekedéshez.
Az ültetés után nagyon fontos a folyamatos öntözés biztosítása számukra, tavasszal azonban elég hetente öntözni, de nyáron, a forróságban minden nap szükséges az öntözés. A tuja metszését kora tavasszal fontos elvégezni, az utolsó nyírást pedig augusztusban. Ezután már nem szabad metszeni, mivel az új hajtásoknak meg kell erősödniük a tél beállta előtt.
Tavasszal ajánlott a lemosó permetezés alkalmazása a tujáknál, ugyanis a rezes oldat megvédi a tuját a gombás megbetegedésektől. Viszont teljes körű védelmet a réz-, és kéntartalmú, illetve a rovarölő vegyszerek kombinációja biztosítja. Ősszel is javasolt elvégeznünk a lemosó permetezést, hogy elpusztítsuk vele az áttelelni kívánó kártevőket!
