A legfrissebb hírek szerint az Antarktiszon egy gleccserből, vérre emlékeztető vöröses víz tör elő. Ez a különös jelenség állítólag egy különös titkot rejt, nagyobbat, mint amit első pillantásra sejtetné a vörös szín. Az Antarktiszon több ezer kilométeren át jég, sziklák és szél által csupaszra fújt területek váltják egymást. Éppen ezért különös ez a látvány amikor valaki a Taylor-gleccser végéhez ér.
A jégből ugyanis olyan folyadék tör elő, amely a felszínnel érintkezve rozsdavörösre festi a környezetét. Szabálytalan csíkokban folyik le a gleccser oldalán, távolról pedig valóban úgy néz ki, mintha vér szivárogna egy hatalmas sebből. A látvány egyébként magával ragadó, és aki először lát róla fényképet, könnyen hiheti azt, hogy egy szerkesztett felvételről van szó, pedig a Blood Falls nagyon is valóságos. És a története jóval azelőtt kezdődött, hogy ember lépett volna az antarktiszi jégre.
Több mint száz éves ez a hely
A Véres-vízesés a Taylor-völgyben található, amely a McMurdo-szárazvölgyek része. Már maga a táj is szokatlan az Antarktiszon, hiszen nem a megszokot végtelen hómező látható, hanem Rez egy rendkívül hideg sivatagi terület, ahol nagy kiterjedésben csupasz sziklák és száraz föld kerül a felszínre. Kevés a csapadék, a levegő rendkívül száraz, az erős szél pedig sok helyen szinte teljesen eltünteti a havat.
A Taylor-gleccser ebbe a különös környezetbe nyúlik be, és a Bonney-tó közelében jelenik meg rajta az a vörös folt, amelyet az arra járók nem tudnak nem észrevenni. Ezt a meglepő jelenséget már 1911-ben dokumentálták. A Robert Falcon Scott vezette brit expedíció során Thomas Griffith Taylor, ausztrál geológus figyelt fel rá, emiatt lett róla elnevezve a gleccser és a völgy is.
A vörös színt kezdetben algákkal magyarázták. Logikus feltételezésnek tűnt, de később kiderült, hogy ez a feltételezés téves, ugyanis a főszereplő valójában a vas.
A vas festi vörösre a jeget
Ugyanis a gleccserből előtörő víz sós, és nagy mennyiségű oldott vasat tartalmaz. Amíg ez a víz oxigénszegény környezetben, a jég alatt marad, nincs meg a jellegzetes vöröses színe. A látványos elszíneződés csak akkor jelenik meg, amikor a folyadék a felszínre jut. Ebben az esetben a benne lévő vas reakcióba lép a levegő oxigénjével, aminek következtében vasvegyületek keletkeznek, és ezek narancssárgára, barnára és sötétvörösre festik a jeget. Lényegében ugyanaz történik, mint amikor a vas rozsdásodni kezd. A szín magyarázata tehát megoldva, azonban a valódi rejtély sokáig inkább az, hogy hogyan maradhat egyáltalán folyékony víz egy ilyen hideg környezetben?
Egy ősi, sós vízrendszert rejt a gleccser
A jég alatt rendkívül sós vízből, úgynevezett sóoldatból álló rendszer húzódik. A kutatások szerint ennek sótartalma eredetileg tengervízből származik, a föld alatti környezet pedig egy nagyon régi földtörténeti korszak maradványa.
Amikor ez a terület még teljesen másképp nézett ki, akkor tengervíz juthatott be a Taylor-völgybe. A később előrenyomuló gleccser ennek a sós víznek egy részét csapdába ejtette és elszigetelte a külvilágtól. Ezt követően egy rendkívül hosszú átalakulási folyamat vette aztán kezdetét.
Amikor a sós víz megfagy, a keletkező jég nem veszi fel magába a só nagy részét. A só a visszamaradó folyadékban koncentrálódik, így az egyre sósabbá válik. Idővel olyan tömény sóoldat jöhet létre, amelynek sótartalma sokkal magasabb a normál tengervízénél, emiatt nem fagy meg.
Kilométerekre nyúlhat a gleccser alatti rendszer
Radaros mérésekkel a kutatók arra jutottak, hogy a sóoldat forrása kilométerekre benyúlhat a gleccser alá. 2014-ben egy speciális olvasztószonda, az IceMole segítségével sikerült közvetlenül mintát venni ebből a sós folyadékból. A kémiai vizsgálatok többek között megerősítették annak rendkívüli sótartalmát és összetett történetét. És innentől fogva sokkal izgalmasabb kérdések kezdtek felmerülni arról, mi történik valójában a jég alatt.
A vörös víz a gleccser belsejében is mozog
A sóoldat a jég alatt is folyamatosan mozgásban van, ugyanis a repedések és csatornák hálózatán keresztül halad a gleccser belsejében. Magas sótartalma csökkenti a fagyáspontját, részleges megfagyása során pedig hő is felszabadul. Ehhez társul a nyomás és maga a gleccser mozgása, amelyek így együtt olyan körülményeket teremtenek, amelyek között a folyadék lassan a felszín felé juthat.
A kitörések azonban rendszertelenek, ugyanis van, amikor a terület élénkvörös, máskor sokkal kisebb az aktivitás, és a régebbi foltok is fokozatosan megváltoztatják a színüket. Még az antarktiszi tél során is észleltek folyadékkiáramlást. A tudósoknak azt azonban még mindig nem sikerült teljesen megfejteni, pontosan mi dönti el, hogy mikor tör a sóoldat a felszínre.
A jég alatt mikroorganizmusok élnek
A Blood Falls vizsgálata során azonban olyan felfedezés született, amely még a látványos vörös színt is háttérbe szorította, Ugyanis kiderült, hogy a jég alatti víz nem steril, hanem bizony mikroorganizmusok élnek benne.
Elsőre ez talán nem tűnik különösen rendkívülinek, hiszen a Föld számos szélsőséges környezetében találtak már mikroszkopikus életet. A Taylor-gleccser alatti körülmények azonban egészen különlegesek. Az ott élő szervezetek hidegben, teljes sötétségben és rendkívül sós környezetben maradnak életben. Napfényhez nem jutnak, így fotoszintézisre sincs lehetőségük.
A Mars kutatásában is fontos lehet
Éppen emiatt ez a jelenség nemcsak az Antarktisszal foglalkozó kutatók érdeklődését keltette fel. A McMurdo-szárazvölgyeket gyakran használják földi analógiaként, amikor a Mars szélsőséges körülményeit vizsgálják. Hasonlóan izgalmasak a Naprendszer távolabbi, jéggel borított égitestjei is, amelyek felszíne alatt a tudósok folyékony vizet feltételeznek. Azt viszont világosan megmutatja, hogy a Földön az élőlények olyan környezetben is képesek fennmaradni, ahol nincs napfény, rendkívül hideg van, és a kémiai viszonyok is szélsőségesek.
A vörös szín látványa igazán különleges
A Taylor-gleccserből előtörő vörös víz látványa önmagában is különleges. A Blood Falls valójában egy jóval régebbi és szinte teljesen rejtett világ felszíni nyoma. A jég alatt ősi, sós vízrendszer húzódik, amelyben különleges mikroorganizmusok élnek, elszigetelten, szélsőséges körülmények között.













