1843 őszén egy angol földbirtokos, John Bennet Lawes és vegyész társa, Joseph Henry Gilbert búzát vetett egy Broadbalk nevű táblára Rothamstedben, London északi szélén. Azóta minden évben ugyanott terem búza. A Rothamsted Research kutatóintézet szerint ez a világ legrégebbi, ma is futó mezőgazdasági kísérlete.
A táblát húsz sávra osztották. Az egyiket 1843 óta semmivel nem trágyázták, a mellette lévő évente istállótrágyát kap, a többi különböző mennyiségű nitrogént, foszfort és káliumot. A lényeg az, hogy minden más ugyanaz, így a különbséget tényleg a tápanyag okozza.
Mit mutat a trágyázatlan sáv?
Az intézet adatai szerint a sosem trágyázott sávon a termés nagyjából 1 tonna hektáronként, és ez 180 éve alig változik. A legjobb sávokon ma 13 tonna fölött is terem, a rekord 2014-ből való, 13,8 tonna. A különbség persze nem csak a tápanyagé: 1968-tól rövidebb szárú fajták, vetésforgó és gyomirtás is bekerült a kísérletbe, a rövid szárú búza önmagában megduplázta a termést.
A trágyázatlan sávból egy dolog biztosan kiderül: a talaj magától nem termel tovább a végtelenségig. Tápanyagot vissza kell pótolni, különben a hozam egy alacsony szinten megáll.
Trágya vagy műtrágya?
Talán ez a kiskertesnek a legérdekesebb kérdés. A Rothamsted összefoglalója szerint hosszú távon mindkettővel lehet jó termést elérni, a legjobb műtrágyás sávok valamivel többet is adnak, mint a csak trágyázottak. A talajnál viszont más a kép.
Az évi 35 tonna istállótrágyát kapó sávon a felső réteg szervesanyag-tartalma az intézet két anyaga szerint a kétszeresére-háromszorosára nőtt. A növekedés az első évtizedekben volt a leggyorsabb, mára közel került egy egyensúlyi szinthez. A műtrágya ehhez képest alig emelte a szervesanyag-tartalmat.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a komposzt és az érett trágya évek alatt építi a talajt, nem egy szezon alatt. Aki most kezd el rendszeresen szerves anyagot adni a veteményesnek, az a következő évtizedben látja majd igazán a hatását. Az intézet arra is figyelmeztet, hogy túl sok trágya vagy nitrogén esetén a felesleg a talajvízbe mosódhat, vagyis a több nem mindig jobb.
A mész, amiről sokan megfeledkeznek
1856-ban a két kutató egy másik kísérletet is indított, a Park Grass nevű kaszálón. Itt azt figyelték, hogyan változik a fű a trágyázástól. Kezdetben körülbelül 50 faj nőtt a területen, ma a trágyázatlan parcellákon 35-45, egyes erősen trágyázottakon viszont csak 2-3.
1903-tól a meszezést is vizsgálták. A mész nélküli részeken a talaj kémhatása 3,5 és 5,7 közé süllyedt, ami nagyon savanyú. A Broadbalkon ezért 1954 óta krétával tartják a semleges kémhatást. A kerti tanulság egyszerű: a rendszeres trágyázás savanyítja a talajt, ezért pár évente mérd meg a kémhatást, és ha kell, adj meszet.
Van a kísérletnek egy furcsa része is. 1882-ben a tábla egy darabját bekerítették és magára hagyták. A búza négy évig bírta, ma kőris, juhar és galagonya alkotta erdő áll ott, és a fák alatti talajban ugyanannyi szerves szén van, mint a minden évben trágyázott sávokban.
Források: Rothamsted: Broadbalk, Rothamsted Research, Rothamsted: Park Grass
