Végighúztad már a hüvelykujjad a zsebedben egy 20 és egy 50 forintos szélén, anélkül hogy ránéztél volna? Az egyik apró bordáktól érdes, a másik teljesen sima. A különbség egy több mint háromszáz éves pénzügyi bajra vezethető vissza, és ma is hasznos.
A régi érmék értékét a bennük lévő ezüst vagy arany adta. Aki a peremükről titokban lereszelt vagy lecsípett egy kevés fémet, eladhatta a forgácsot, az érmét pedig továbbadhatta teljes értéken. Ezt hívták megnyirbálásnak (angolul clipping). A brit Királyi Pénzverde, a Royal Mint leírása szerint az ismételt nyirbálás folyamatosan rontotta a pénz értékét, a külföldön kereskedők pedig nem tudhatták, valójában mennyit ér egy érme.
Bordák a nyirbálók ellen
A megoldás a peremre vert minta lett. Ha egy érme szélén szabályos rovátkák futnak körbe, a lereszelt részt azonnal észre lehet venni. A Royal Mint az 1660-as évektől használta a recés szélt a brit pénzeken, egyes arany- és ezüstérmék peremére pedig a Decus et tutamen latin feliratot verték, ami annyit tesz: dísz és védelem.
A rendet végül egy tudós tette meg. Isaac Newtont 1696-ban nevezték ki a pénzverde felügyelőjévé, 1699-ben pedig a pénzverde mestere lett. Ekkor zajlott a nagy újraverés: az állam bevonta a megnyirbált és elkopott, kézzel vert ezüstpénzeket, és gépi, szabályosan kerek, szegélyezett érmékre cserélte őket. A nyugat-ausztráliai pénzverde, a Perth Mint összefoglalója szerint a munka 1698 közepére készült el.
Newton a hamisítókat is üldözte. Az Amerikai Fizikai Társaság (APS) történeti cikke úgy tudja, hogy egyszerű embernek öltözve kocsmákban gyűjtött bizonyítékot, több mint száz kihallgatást vezetett, és 28 bűnözőt juttatott bíróság elé. Becslése alapján az újraveréskor begyűjtött érmék akár ötöde is hamis lehetett. A pénzhamisítás akkoriban felségárulásnak számított, és halállal büntették.
Ma más dolga van a recének
A mai forgalmi érméket már nem ezüstből vagy aranyból verik, a nyirbálás így értelmét vesztette. A recés szél mégis megmaradt, két új feladattal. Az egyik a hamisítás nehezítése: a Perth Mint szakemberei úgy írják, a szegélyezés ma a pénzhamisítókat tartja távol. A másik a tapintás. A vakok és gyengénlátók a szél alapján csukott szemmel is szét tudják válogatni a címleteket. Az ausztrál 2 dolláros széle például túlnyomórészt sima, rövid recés szakaszokkal, az 1 dollárosé fordítva, főleg recés, kis sima részekkel.
A forintérmék széle
A Magyar Nemzeti Bank érmeleírásai alapján a hat forgalmi forintérme pereme így néz ki:
- 5 forintos: sima
- 10 forintos: szaggatottan recés, 70 rovátkával
- 20 forintos: recés, 130 rovátkával
- 50 forintos: sima
- 100 forintos: recés, 170 rovátkával
- 200 forintos: szaggatottan recés, 72 rovátkával
A zsebben tehát a két legnagyobb címletet is meg lehet különböztetni: a 100 forintos széle körben végig bordázott, a 200 forintosé szakaszosan. Szélirat egyik forgalmi forintérmén sincs, az MNB tapintható jeleket csak a bankjegyeknél sorol fel, ott a kiemelkedő festék és a domború vonalak segítik a gyengénlátókat.
Az euró még tovább ment
Az euróérméknél a szél szinte címletenként más. Az Európai Központi Bank leírásában az 1 és az 5 centes sima, a 2 centes sima, de körbefut rajta egy vájat. A 10 és az 50 centes szélét finom bemetszések tagolják, a 20 centes sima, viszont hét bemélyedés töri meg a körvonalát, ezt nevezik spanyol virág formának. Az 1 eurós megszakítottan recés, a 2 eurós finoman recés, és még felirat is fut körbe rajta. Az EKB ezeket a jellemzőket kifejezetten a látássérülteknek szóló oldalán is felsorolja.
Legközelebb, ha Ausztriában vagy Szlovákiában fizetsz, próbáld ki: a 20 centest a hét bemélyedéséről csukott szemmel is kiveheted a pénztárcából.
Források: royalmint.com, perthmint.com, mnb.hu, ecb.europa.eu
