Amikor valaki gyümölcsfát ültet el a kertben akkor javasolt, hogy 1,5 méter mély és ugyanolyan széles legyen a gödör amibe kerülni fog a facsemete. A csonthéjasoknak pedig elegendő az 1 m-szer 1 méteres. Az Iowai Állami Egyetem szaktanácsa a szabadgyökeres fáknak olyan gödröt javasol, amely kétszer, két és félszer szélesebb, mint a gyökérzet terítéke, a mélysége pedig csak akkora, mint a gyökérnyak és a gyökerek alja közötti távolság. A Penn State Egyetem gyümölcstermesztési ismertetője azonban azt javasolja, hogy a gödör legyen olyan tágas, hogy a gyökereket ne kelljen behajlítani vagy összegyűrni.
A novemberi faültetés a legjobb
A novemberi ültetés nem újkeletű, hiszen a Pallas lexikon is októbertől áprilisig tartotta alkalmasnak az időszakot. Azonban csak akkor ha a föld nem túl sáros és nem fagyos. Ebben a lexikonban a késő tavaszi ültetést kevésbé jónak tartotta az őszinél.
Ültetéskor mire kell figyelni?
Mielőtt a fa a gödörbe kerül, a gyökereket alaposan át kell nézni és ha törött vagy sérült gyökereket látnak annak visszavágása mindenképpen javasolt. Ha a gyökerek kiszáradtak, akkor egy-két órás vízben áztatást javasolnak a szakemberek közvetlenül az ültetés előtt. Trágyát sem kell a gödörbe tenni, csak akkor trágyázzunk, ha esett egy kiadós eső és a föld ennek következtében már leülepedett.
Nem alkalmas ültetéshez:
- ha fagyott talaj, ez ugyanis kizáró ok,
- vagy akkor sem ha nagyon sáros, vízzel telt föld,
- esetleg kiszáradt gyökerű a fa csemete, amelyet nem volt idő beáztatni.
Oltáshely, beiszapolás, karó
A legtöbb ültetési hiba az oltás helyénél történik. Ez a törzs alján látható megvastagodás, ahol a nemes fajtát az alanyra oltották. A Penn State ismertetője szerint ennek a talaj leülepedése után is a föld fölött kell lennie, legfeljebb 5 centivel. A törpésítő alanyon nevelt almafáknál ugyanennek az egyetemnek egy kutatója, Rob Crassweller 7,5-15 centit javasol, mert ha a föld idővel ellepi az oltáshelyet, a nemes rész saját gyökeret ereszt, és elvész az alany méretcsökkentő hatása. Az iowai útmutató arra is figyelmeztet, hogy az oltáshelyet ne tévesszük össze a gyökérnyakkal, mert az oltás általában 2,5-7,5 centivel feljebb van.
A visszatöltésnél jön a beiszapolás. Az iowai leírás szerint akkor kell először alaposan beönteni, amikor a gödör háromnegyedéig visszakerült a föld, majd még egyszer, amikor a felszín elérte a környező talaj szintjét. A víz a gyökerek közé mossa a földet, és kiszorítja a levegőzsákokat. A Pallas lexikon egyébként sovány, laza talajba sárral való beiszapolást írt elő, sár híján pedig öntözést.
A karót a régi leírás az ültetés előtt veri le, és a fát úgy kötteti hozzá, hogy követni tudja a föld süllyedését. Az iowai útmutató két-három karót javasol, a bolygatatlan talajba verve, nem a gödörbe, széles, rugalmas kötözővel, és a következő tavasszal már le is vehetők. Aki ősszel ültet, annak az őszi gyümölcsfa-gondozás gyakori hibájáról szóló írásunk is hasznos lehet.
Visszavágás az ültetést követően
A frissen ültetett fa gyökerének egy része a kiemeléskor az ottani földben marad, emiatt javasolt a koronából is nagyjából a negyedét is visszavágni, hogy a gyökér és a lomb aránya helyreálljon. Elágazó csemeténél a vezérvesszőt a legfelső oldalág fölött 30-38 centivel vágják vissza, a többi ágat legfeljebb a felére. Az elágazás nélküli ágat a hossza háromnegyedére kurtítják.
A Pallas lexikon másfél méteres gödre mellett ez az, ami szinte változatlanul megmaradt: a 19. századi szócikk is a gyökérzet erejéhez igazította a korona visszametszését. A gödörből lett sekély és széles, a metszés elve ugyanaz maradt.
Források: mek.oszk.hu, yardandgarden.extension.iastate.edu, extension.psu.edu, apples.extension.org
