Bárki pincéjében vagy padlásán a régi tányérok között akadhat értékes darab, mint például egy olyan amin két apró, egymást keresztező kék kard. látható, a máz alá festve, a tányér alján. Egy ilyen tányér akár másfél millió forintot is érhet, állapottól függően. A jelzés a tányér alján szász, ugyanis a keresztbe tett kardok a meisseni porcelánmanufaktúra védjegyei, amelyeket a szász választófejedelmi címerből kölcsönöztek. A gyár saját története szerint az első felügyelő, Johann Melchior Steinbrück 1722. november 8-án javasolta, hogy a porcelánt a címer kardjaival jelöljék.
A német szabadalmi hivatal összefoglalója úgy fogalmaz, hogy 1731-re vált általánossá a jelzés, és ehhez az kellett, hogy 1720 körül Meissenben kikísérletezzék a máz alá festhető kék színt, ami nem kopik le, és utólag sem lehet könnyen ráhamisítani. Meissen azóta megszakítás nélkül használja a kardokat, ezért a jel önmagában még semmit sem árul el a tányér koráról.
Honnan jön a másfél millió?
Egy cseh cikk a bécsi aukciós ház 2014-es árverésére hivatkozik ezzel az árral, ahol két, 1740 körül készült, kézzel festett meisseni tányért kínáltak megvételre. Az egyik, egy 22 centis, lovasokat és kereskedőket ábrázoló darab 1000 és 1200 euró közötti becsléssel indult, végül vevői jutalékkal együtt 4500 euróért kelt el. Kerekített árfolyamon (1 euró = 364 forint) ez körülbelül 1,64 millió forint, vagyis a címben emlegetett összeg valóban egy konkrét leütésből származik. A másik, kikötői jelenetekkel festett, 24 centis tányért magasabbra becsülték, mégis csak 875 euróért, nagyjából 318 ezer forintért talált gazdára.
Ez a két szám többet elárul a piacról, mint bármelyik hangzatos cím. Ugyanabból a gyárból, ugyanabból az évtizedből, hasonló méretben származó tányérok között ötszörös a különbség, és a becslés sem garancia semmire, hiszen az egyik messze fölé, a másik alá ment. A pincéből, padlásról előkerülő darabok többsége ráadásul nem a 18. századból való. Meissen a 19. és a 20. században is hatalmas mennyiségben gyártott, a kék-fehér hagymaminta pedig, amelyet a gyár a 18. század közepén alkotott meg, azóta rengeteg más manufaktúra kínálatában megjelent, saját jeggyel. A minta tehát nem bizonyít semmit, csak a hátoldal.
Amit a kardok mellett javasolt keresni
A kardok rajza az évszázadok során többször megváltozott: hol egyenesebb, hol ívesebb a penge, a markolatoknál pötty, csillag vagy más kiegészítő jel is volt. A szakértők ezekből a különbségekből datálnak, ezért egy 1740-es és egy 1960-as tányér jegye a laikusnak szinte azonos, a hozzáértő szem mégis évtizedekre pontosan elválasztja őket.
Van egy másik, gyakran figyelmen kívül hagyott részlet is. A gyár a minőségi osztályozáshoz csiszolt jeleket használ, ezek a jegy közelében, a mázba vágott apró rovátkákként látszanak. A cseh cikk úgy írja, hogy rovátka nélkül első osztályú, eggyel másodosztályú, több ilyen rovátkával viszont egy hibás darabról van szó, Meissen nyilvános tájékoztatója pedig annyit erősít meg, hogy ezek a jelek a minőségi válogatást szolgálják. Egy rovátkás tányér tehát lehet eredeti, csak kevesebbet ér.
Az állapot legalább ennyit számít. Egy hajszálrepedés, egy lepattant perem, a kopott aranyozás vagy egy régi ragasztás az értéket a töredékére viheti, akkor is, ha a jel hibátlanul látható a tányér alján.
Itthon is a tányér alján található a motívum
Magyar kredencekben, nagymamák vitrinjeiben ritkán kerül elő valódi meisseni darab, a hazai porcelánokra viszont ugyanaz a logika érvényes. A nagy hazai porcelánmanufaktúrák termékeinél is a hátoldali jegy árulja el, melyik gyárból és nagyjából melyik korszakból származik egy tányér. Ezek a jegyek is változtak az évtizedek alatt: más lett a felirat, a forma, a szín, egyes időszakokban évszám vagy évjelzés került melléjük, és sokszor külön jelölték a kézi festést. Egy kézzel festett, korai jeggyel ellátott darab egészen más kategória, mint egy nagy szériában gyártott étkészlet tányérja, pedig a polcon a kettő szinte ugyanúgy fest.
Ha a pincében talált darab gyanúsan szép, ebben a sorrendben nézd át:
- Fordítsd meg jó fényben, és fotózd le élesen a jegyet, a rovátkákat és a mellette álló számokat is beleértve.
- Vesd össze a jegyet a gyárak nyilvános jegytáblázataival vagy múzeumi gyűjtemények adatbázisaival, így ugyanis jobban meghatérozható a pontos korszak.
- Nézd át a peremet, a mázat és a festést nagyítóval, oldalfényben, repedést, javítást, kopást keresve.
- Komolyabb darabnál kérj írásos véleményt egy aukciós ház szakértőjétől vagy múzeumtól, lehetőleg többtől is, és vesd össze, amit mondanak.
- Ha értékes darabra akadtál, ne add oda a legelső ajánlatot tévőnek, várj hátha érkezik még jobb ajánlat.
Meissen archívuma maga is fogad megkereséseket, ha valaki egy darab eredetiségét szeretné igazoltatni. A cseh cikk a bécsi aukciós ház egyik szakértőjére hivatkozva arra is figyelmeztet, hogy a jó minőségű hamisítványok a gyakorlott szemet is megtéveszthetik, ezért egy fénykép alapján senki sem fog végleges árat mondani.
Kapcsolódó cikkeink
A kék kardok tehát jó okot adnak arra, hogy egy poros tányért alaposabban megnézz. A legtöbb előkerülő darab viszont inkább egy családi emlék, mint vagyon, és ha mégis egy 18. századi tányér bukkan elő, az igazi értékét akkor is csak az aukciókban jártas szakember véleménye alapján lehet meghatározni.
Források: tiscali.cz, meissen.com, dpma.de, meissen.com
