Novemberi esőben a legtöbb ház sarkán ugyanaz a hang hallatszik: a lefolyócsőben dübörgő, aztán a betonon szétfröccsenő víz. Japánban sok helyen egészen más a kép. Az eresz alól egy fémlánc lóg le, és a víz kis csészékről csészékre csorogva, apró vízesésként érkezik a földre. Ez a kusari-doi, magyarul leginkább esőláncnak nevezik, és a dán Dagens lakás-kert rovata most a hagyományos lefolyócső szép alternatívájaként mutatta be.
Honnan jön a lánc?
A japán név nagyjából annyit tesz, „láncos eresz”. A japán kultúrát bemutató Japan Experience leírása alapján az esőláncot eredetileg templomokban és szentélyekben használták, ahol a vizet gyűjtőmedencékbe vezették a megtisztulási szertartásokhoz és a kert öntözéséhez. Innen került át a lakóházakra, és a hagyományos japán ház ma is gyakori eleme.
A lényege egyszerű. A tetőről lefolyó víz továbbra is az ereszcsatornába gyűlik, csak a függőleges, zárt cső helyére kerül a lánc. A víz a láncszemeken vagy a csészéken csorog le, és közben látható, hallható része lesz a háznak.
Kétféle lánc, kétféle viselkedés
A boltokban két alaptípust találsz.
- Láncszemes: egymásba fűzött fémkarikákból áll, letisztult, könnyed látvány. Az Arizonai Egyetem kertészeti anyaga figyelmeztet, hogy ez a típus gyakran fröcsköl, ezért ajtó, ablak vagy járda mellé kevésbé való.
- Csészés: kis kelyhek vagy tölcsérek lógnak egymás alatt, az alsó mindig átveszi a felsőből kicsorgó vizet. Ez lassítja a víz útját, kevésbé fröcsköl, és esővízgyűjtésre is alkalmasabb.
Anyagban a réz a klasszikus, amely idővel zöldes patinát kap, de készül alumíniumból, sárgarézből és rozsdamentes acélból is.
Amit a lánc nem tud
A dán cikk is hangsúlyozza, hogy az esőlánc csak a függőleges lefolyócsövet váltja ki. A vízszintes ereszcsatorna továbbra is kell, hiszen az gyűjti össze a vizet a tetőről, tehát a ház körüli teljes vízelvezetést nem szabad lebontani.
Nagy esőnél és erős szélben a lánc kevésbé hatékony, a víz lefröccsenhet róla, és nagy vízmennyiséget nem feltétlenül vezet el jobban, mint egy hagyományos cső. A magyar éghajlaton ehhez jön a tél. A Japan Experience azt tanácsolja, hogy ahol rendszeresen fagy, a láncot télre jobb leszedni, mert a ráfagyó jég súlya és a jégcsapok kárt tehetnek az ereszben. Itthon ezért a lánc tavasztól őszig az igazi, a hideg hónapokra pedig visszakerülhet a helyére egy csődarab.
Ha felszerelnéd
A legtöbb esőlánc házilag is felszerelhető, néhány dologra azonban figyelj.
- Vedd le a meglévő lefolyócsövet, és a csatorna kifolyónyílására tegyél egy áthidaló rudat vagy akasztót, erre kerül a lánc.
- Nézd meg, elbírja-e az eresz. Az arizonai anyag emlékeztet arra, hogy a csészékben megálló víz is súly, egy felhőszakadásnál a lánc és a víz együtt jócskán megterhelheti a csatornát.
- A lánc alját rögzítsd, hogy ne lengjen: tekerd fel a fölösleget a gyűjtőedényben, vagy akaszd egy, az edény aljára szerelt hurokba.
- Ne kösd össze közvetlenül a különböző fémeket, például réz láncot alumínium csatornával, mert a két fém között korrózió indulhat. Tegyél közéjük műanyag vagy gumi betétet.
- A víz ne a ház tövébe folyjon. A dán cikk kavicságyat vagy vízelvezető rendszert javasol a lánc alá, de a legjobb, ha egy gyűjtőhordóba vagy dézsába érkezik.
Esővíz a kertnek
A lánc alá tett hordó vagy kőedény kettős haszonnal jár: a víz nem áztatja a falat, és nyáron öntözni lehet belőle. Az arizonai anyag egy fontos megkötést is tesz: a fémből oldódó anyagok az esővízbe kerülhetnek, ezért ha a lánc egy kerti tavat vagy madáritatót táplál, legyél óvatos. A virágágyás öntözésére jól használható.
Ha a ház sarka egyébként is szem előtt van, például a teraszajtó mellett, egy rézlánc egy kavicsos, kövekkel szegélyezett gyűjtőtállal az egész kert hangulatát megváltoztatja. Esős délutánon pedig a csobogás olyan, mint egy kis kerti szökőkút, amit a felhők működtetnek.
Források: dagens.dk, japan-experience.com, arizona.edu, en.wikipedia.org
