Gyerekkoromban a füge még igazi egzotikumnak számított nálunk, olyasvalaminek, amit az ember legfeljebb a horvátországi nyaralásokon láttunk a tengerparton. Manapság viszont, ahogy melegszenek a nyarak, egyre több hazai kertben valóságos fügedömping van.
Tartalomjegyzék
A füge az egyik legkülönlegesebb növény a kertben: nincs kártevője, nem kell permetezni, és olyan gyümölcsöt terem, ami leginkább egy mézédes, apró magvakkal teli zselére hasonlít. Nem csoda, hogy már az ókori egyiptomiak is rajongtak érte, a görögök pedig egyenesen a termékenység szimbólumaként tisztelték a bokrokat, sőt saját neveket adtak nekik, mintha csak családtagok lennének. Amióta pedig közelebbről is megismertem a jótékony hatásait, a szezonban egyetlen nap sem múlik el füge nélkül.
Így nevelj fügét otthon
A füge termesztése valójában pofonegyszerű, mert elképesztően szívós növény. Megél a homokos és a köves, agyagos talajon is, és zseniálisan bírja a szárazságot. Ha szeretnél egyet otthonra, egyetlen dologra kell figyelned: a kert legmelegebb, déli fekvésű, szélvédett fal elé ültesd.
A mi éghajlatunkon a legfontosabb feladat a fagyvédelem. A fiatal, 2-3 éves csemetéket télen mindenképpen takarni kell. A tapasztalatom az, hogy nálunk nem érdemes fának nevelni, sokkal praktikusabb a bokor forma. Ha jön egy igazán kemény tél, a jég ráfagyhat az ágakra, és a törzs könnyen elfagy. De pánikra semmi ok! Ha tavasszal úgy tűnik, hogy teljesen kiszáradt, légy türelmes: várj egészen május végéig. Ekkorra fog véglegesen kiderülni, melyik ágvégeket kell lemetszeni. Ha a teteje el is fagyott, a tőből szinte biztosan megújul és újra kihajt.
Évente általában kétszer terem (ha pedig nagyon hosszú és meleg az ősz, akár háromszor is). Az első hullám augusztus elején kezdik meg a sötétedést. Onnan tudod, hogy tökéletesen érett, amikor már szinte alig tartja magát az ágon, kicsit megroggyan, és úgy lóg, mint egy ráncos kis zacskó. Ekkor a legmézesebb. Az éretlen fügét ne bántsd: ízetlen, és a szárából folyó tejnedv csúnya bőrirritációt okozhat.
Miért éri meg naponta enni?
A friss, érett füge nemcsak finom, de valóságos vitaminbomba. Tele van B-vitaminokkal, a nyomelemek közül pedig kiemelkedő a vas-, kálium-, kalcium- és magnéziumtartalma. Nagyon gazdag rostokban és pektinben, a benne lévő cukor pedig könnyen felszívódó, természetes glükóz és fruktóz formájában van jelen, így azonnali energiát ad.
A szárított verzió koncentráltan tartalmazza ezeket a javakat (cukortartalma elérheti a 60-70%-ot is). Bár sok szakértő – köztük a néhai Bálint gazda is – úgy tartotta, hogy a hazai füge nem alkalmas a szárításra, nekem teljesen más a tapasztalatom. Nálunk a kertben főleg keszthelyi barna fajta van, és a nyári, tűző napon, egy vékony, tüllszerű anyaggal letakarva (hogy a darazsak, bogarak ne bántsák) gyönyörűen megaszalódik.
A kedvencem: Cukormentes fügedzsem fűszerekkel
Mivel a füge önmagában is elképesztően édes, a belőle készülő lekvárhoz egyáltalban nem kell plusz cukrot adni. Kiválóan tartósítja saját magát.
Így készítem én: A gyümölcsöket alaposan megmosom, a szárukat levágom, majd kisebb darabokra vágom vagy húsdarálón ledarálom. Egy vastag fenekű lábasba teszem, és lassú tűzön, szinte folyamatosan kevergetve (mert hajlamos leégni) addig főzöm, amíg gyönyörűen besűrűsödik. Ezután tiszta üvegekbe szedem, lezárom, és száraz dunsztba (vastag pokrócok közé) teszem, amíg teljesen ki nem hűl.
