Így készül:
Egy nehezebb lábasban vagy öntöttvas edényben olvaszd fel a sertészsírt, és lassú tűzön, türelmesen dunsztold rajta üvegesre a finomra vágott vöröshagymát. Amikor a hagyma már puha, dobd rá az apróra felkockázott paprikákat és paradicsomokat, majd tedd mellé a babérleveleket is. Addig főzd ezt az alapot, amíg a zöldségek teljesen összeesnek, és egy sűrű, szaftos, lecsós masszát kapsz.
Ekkor tedd a lábasba az előre alaposan átmosott, megtisztított kakastaréjokat. Kicsit forgasd át őket az alapon, hogy kifehéredjenek, majd jöhetnek a fűszerek: a só, a bors, az őrölt kömény és a zúzott fokhagyma. Öntsd fel éppen csak annyi vízzel, amennyi ellepi a húst.
Ez nem egy összecsapott csirkepörkölt, amit fél óra alatt összedob az ember. A taréjnak idő kell, amíg a rostjai teljesen megadják magukat. Tedd rá a fedőt, vedd a lángot a legkisebbre, és hagyd csendesen, lassan rotyogni legalább 3 órán keresztül. Időnként nézz rá, ha igényli, pici vizet pótolhatsz alatta, de a cél az, hogy a saját kollagénjétől sűrűsödjön be.
Amikor a taréj már teljesen vajpuha, és szinte elolvad a szájban, húzd le egy pillanatra a tűzről, és egyenletesen keverd bele a fűszerpaprikát. Tedd vissza még néhány percre a lángra, hogy a paprika kiadja a gyönyörű színét és olaját, a szaft pedig végleg beérjen, és olyan sűrűvé váljon, hogy megálljon benne a kanál.
Tálaláskor nálunk a friss, ropogós héjú fehér kenyér a kötelező kísérő, amivel az utolsó csepp szaftot is ki lehet tunkolni a tányérról. Egy kevés hideg tejföl és néhány karika csípős paprika a tetején pedig tökéletesen egyensúlyba hozza a nehéz, cupákos ízeket.
