Fémkaron ülő, ferdén álló kis tükör az ablakkeret külső oldalán, amely az utcát figyeli. Régi holland városokban ma is fel-felbukkan egy ilyen darab, egy kihaló szokás nyomaként. A neve spionnetje, szó szerint kis kém, és generációkon át a holland utcakép jellegzetes része volt.
Kis kém az ablakkereten
A holland értelmező szótár szerint olyan kis tükör az ablakon, amelyben látni lehet, ki csengetett, vagy mi történik az utcán. Ferdén, többnyire magasan rögzítették a kerethez. A bent ülő így a karosszékéből követhette az utcát, kihajolás nélkül.
Ez is érdekelhetÉvszázadok óta kutatják, mégsem tudjuk az igazságot: Ez a történelmi rejtély az, amire talán sosem lesz válaszTöbb változata élt:
- oldalra, az utca hossza felé néző tükör;
- a bejárati ajtóra irányított tükör;
- a dupla spionnetje, amely egyszerre két irányba engedett rálátást.
Kinek kellett a tükör?
Először annak, akinél csengettek. A tükörből látszott, ki áll az ajtó előtt, és el lehetett dönteni, ajtót nyit-e a lakó, vagy a felhúzott ablakon át beszél a látogatóval. Amszterdami visszaemlékezések szerint az 1940-es, 50-es és 60-as években, amikor még nem volt televízió, az ablaknál ülő idősek a tükörben figyelték az utca életét. Sok helyen két tükör is volt, egy a nagypapának, egy a nagymamának.
A spionnetje a társas ellenőrzés eszköze is volt, senki nem sétálhatott el észrevétlenül a ház előtt. Egy visszaemlékezés olyan szomszédasszonyt említ, aki hátproblémái miatt feküdni kényszerült, és a tükörben követte az utcát.
Egy alkmaari helytörténeti írás a kiugró zárt erkélyablakkal, a holland erkerrel veti össze. Az erker eredetileg várakon és erődítéseken szolgált a közeledő veszély kiszúrására, később a kinézelődés kedvelt helye lett. Ahol ilyen nem jutott, a tükör tágította ki a látóteret, és közös lépcsőházi bejárat híján a bejárati ajtót is megmutatta.
Feljegyzések 1817-től
A tükrös leselkedés nem kizárólag holland találmány. Alexander Vinet svájci teológus egy 1817-es levélben már Bázel ablakai mellett látott mozgatható tükröket írt le. Hollandiában a Bredasche Courant 1840. január 9-i száma említ egy dupla spionnetjét, amellyel az egész utcát be lehetett látni.
Egy 1866-os leideni fényképen jól láthatók a tükrök. Ugyanebben az évben a leideni városi tanácsban felmerült, hogy belga mintára adót vessenek ki rájuk.
Egy 1866-os leideni fotón már látszanak a tükrök, a város akkor adót is fontolgatott rájuk.
A 20. század második felében számuk erősen csökkent. Kicserélt ablakkeretek, felújított homlokzatok, új lakók és tönkrement, meg nem javított példányok egyaránt hozzájárultak ehhez. Leidenben a helyi kutatók szerint már 1979-ben sajnálkoztak az eltűnésük miatt. A helyüket az ajtókukucskáló, a kaputelefon, majd a csengőkamera vette át, ma egy alkmaari helytörténeti írás szerint egymilliónál több csengőkamera van Hollandiában.
Oldaltükör a nappaliban
A spionnetje mögött egyszerű optika áll. A homlokzattal szöget bezáró tükör a fal mentén érkező képet a szoba felé fordítja, ugyanúgy, ahogy az autó oldaltükre. Áram, vezeték vagy karbantartás nem kellett hozzá, csak egy jól beállított szög és valaki, aki odanéz. Egy amszterdami visszaemlékező szerint hasonló tükrök ma leginkább lakókocsikon, teherautókon és belvízi hajókon bukkannak fel.
A spionnetje ugyanazon az elven működött, mint az autó oldaltükre.
Magyar lakásokban ugyanezt a feladatot a bejárati ajtóba épített kukucskáló látja el, amely halszemoptikával mutatja meg a lépcsőházat. A holland tükör viszont a küszöbön túl az egész utcát a nappaliba hozta.
A kémtükör a holland utcai kultúra egyik szelete. Ide tartozik az is, hogy a hollandok esténként sokszor nem húzzák be a függönyt. A hazai népi építészetben az ablak mérete egészen más okból alakult, erről a falusi házak kicsi ablakairól szóló cikkünk szól. Az ablak ma inkább a hőveszteség miatt kerül szóba, amire egy filléres téli ablaküveg-trükk is létezik.
A régi tükör csak annak mutatott, aki éppen odanézett. A csengőkamera rögzíti és továbbítja is a képet, így a holland utcát figyelő szem ma már a telefonban ül, nem az ablakkereten.
Források: Wij zijn de stad, Geheugen van West, Historische Vereniging Alkmaar, Woorden.org
