Az Edo-korban (1603-1867) kezdődött, és ma is minden ősszel megismétlődik: a japán kertekben és várparkokban a fenyők törzsére, nagyjából egy méter magasan, vastag szalmaszoknyát kötnek. A szokás neve komomaki, a szalmaöv másik japán neve waramaki.
Csapda egyetlen fenyőkártevőre
A szalmaöv egy lepke ellen készült. A *Dendrolimus spectabilis* a pohókfélék családjába tartozik, hernyói márciustól júniusig a fenyők tűleveleit rágják.
Ez is érdekelhetEgy hétköznapi tárgy a fészerből egész télen jégmentesen tartja a madáritatót, áram nélkülŐsszel a hernyók lemásznak a fáról, hogy a földön, az avarban teleljenek át. Útközben a törzsre kötött szalma meleg, száraz búvóhelyet kínál, és sokan inkább abban húzzák meg magukat. A hagyomány szerint a módszert egy Edo-kori kertész dolgozta ki.
A szalmaöv célja, hogy a telelőhelyet kereső hernyókat egyetlen, könnyen eltávolítható helyre gyűjtse.
Az öveket a hagyományos japán naptár szerint október végén vagy november elején teszik fel. Márciusban veszik le, abban a régi naptári időszakban, amikor a néphit szerint a téli álomból ébredő rovarok előbújnak. A szalma ekkor a benne telelő élőlényekkel együtt tűzre kerül, a hamu pedig trágyaként vissza a talajba.
Öt év a himedzsi vár fenyői alatt
A legismertebb vizsgálatot Niiho Chikako és munkatársai végezték a himedzsi vár fenyőin, öt éven át. A legtöbb rovart hozó évben, 2005-ben 1577 állat került az övekbe. Ezek 37 százaléka pók volt, 31 százaléka egy rablópoloska-faj, 12 százaléka csótány. A célzott hernyóból hat példány akadt, vagyis 0,3 százalék. Mind az öt évben több hasznos ragadozó került a szalmába, mint kártevő.
A himedzsi vizsgálatban a szalmaöv jóval több hasznos ragadozót fogott, mint kártevőt.
A pókok és a rablópoloskák más rovarokat, köztük a fák kártevőit is zsákmányolják. Elégetésükkel a fa a következő szezonra a természetes védelme egy részét elveszíti.
Részben ennek nyomán a tokiói császári palota kertje és a kiotói Gyoen nemzeti kert felhagyott a módszerrel. Tokió kilenc hagyományos kertjében az övek ma is felkerülnek, mert a téli hangulathoz tartoznak. A kertek fenntartója maga is elismerte, hogy kártevőirtásra kevésbé hatásosak, mint korábban gondolták.
Hullámpapír a hazai almafán
A magyar gyümölcsösökben a komomaki közeli rokona a hullámpapír öv, más néven hernyófogó öv. Az almamoly kifejlett lárvái a gyümölcsből kijutva a törzsön keresnek helyet a bábozódáshoz és a teleléshez, és a kéregrepedések helyett szívesen bebújnak a törzsre erősített papírba. Egy hazai szakcikk szerint a módszer egyszerre szolgálja a védekezést és a rajzás előrejelzését.
Az amerikai Kaliforniai Egyetem növényvédelmi programja óvatosabb. Az öv szerintük a lárváknak csak kis részét fogja meg, mert sokan máshol bábozódnak, a le nem szedett öv pedig akár növelheti is a kártevők számát. Házikertben ezért védekezésre már nem ajánlják. A gyümölcstermesztők megfigyelésre használják: a leszedett övekben megszámolt lárvákból látszik, mekkora a fertőzés.
A hullámpapír öv csak akkor segít, ha rendszeresen leszedik és megsemmisítik.
A japán szalmaöv és a magyar papírgyűrű ugyanarra az ösztönre épít: a telelőhelyet kereső lárva a legközelebbi száraz, védett rést választja, és ha ezt az ember kínálja fel, a lárva ott is marad, amíg le nem szedik.
Sima kérgű fán a csapda jobban működik. A pikkelyes, repedezett kérgű fajtáknál és a legtöbb körtefánál sok lárva még az öv előtt elbújik. A papír sem válogat, abba is bebújhatnak hasznos rovarok, ahogy Himedzsiben a szalmába.
A törzs téli gondozásához tartozik a fatörzs meszelése, és az almamoly miatt az sem mindegy, mi történik a fa alatt maradt hullott almával. A kerti fenyőknek télen a víz hiányzik leginkább, nekik az örökzöldek decemberi öntözése többet ér bármilyen szalmaövnél.
A himedzsi szalmában 2005-ben minden célzott hernyóra közel száz pók jutott.
Források: The Japan Times, Wikipedia: Komomaki, Acta Agronomica Óváriensis (Major-Ábrahám), UC IPM: Codling Moth, OKSIR: Cardboard Banding
