2. Trükk: Az intelligens öntözés (Nem mindegy, hogyan csinálod)
A leander köztudottan vízimádó (a mondás szerint a feje legyen a tűző napon, a lába pedig a vízben). A nyári kánikulában a reggeli és az esti bőséges locsolás kötelező, de van két apróság, amin rengeteg múlik:
Tarts szünetet: Ne öntsd rá a nyakába az összes vizet egyszerre, mert a csontszáraz, felforrósodott földről a nagyja egyszerűen lefut anélkül, hogy átázna. Önts rá egy keveset, tarts 2-3 perc szünetet, amíg a talaj fellazul és megszívja magát, majd jöhet a többi. Így a föld tényleg raktározni tudja a nedvességet.
Hagyd meg a vizet az alátétben! Sok növénynél főbenjáró bűn, ha áll alatta a víz, a leandernél viszont a nagy nyári forróságban kifejezetten kötelező, hogy a cserép alatti tálcában mindig maradjon egy kis utánpótlás. Így napközben is folyamatosan eléri a nedvességet a gyökereivel.
3. Trükk: Figyelj a beszoruló hőségre!
A leander bírja a meleget, de a légmozgást még jobban szereti. A leggyakoribb hiba, hogy a növényeket közvetlenül a házfal, a téglafal vagy a sötét kerítés mellé állítjuk. Ezek a felületek napközben elképesztő mennyiségű hőt szívnak magukba, és éjszaka úgy sugározzák vissza a meleget a növényre, mintha egy radiátor mellett állna.
Ha teheted, húzd el a cserepeket legalább egy-másfél méterre a falaktól, olyan helyre, ahol szabadon jár a levegő. A zárt, üvegezett erkélyeken a hőség hamar elérheti a 40-45 fokot is – ha ilyen helyen vannak, a kánikulai napokon érdemes picit árnyékolni őket, vagy keresni nekik egy szellősebb sarkot a kertben.
Bármennyire is gyönyörű, ne felejtsd el, hogy a leander minden egyes része – a levele, a szára, a virága és a benne lévő tejnedv is – erősen mérgező! Ha metszed, átülteted vagy sárga leveleket szedsz le róla, mindig húzz gumikesztyűt. A növény nedve bőrre kerülve irritációt, véletlenül lenyelve pedig komoly rosszullétet, gyomorbántalmakat okozhat.
