Amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a konyhakerttel, a nagymamám volt a legfőbb tanácsadóm. Emlékszem, amikor először láttam, hogy a konyhából egy zacskó élesztővel és egy tál cukorral indul meg a paradicsomágyás felé, kicsit megmosolyogtam. Azt hittem, ez is csak egy a régi, kerti babona, aminek nincs sok tudományos alapja.
A nagymama paradicsomai valahogy mindig kétszer olyan dúsak és egészségesek voltak, mint az enyémek. Nála valahogy elmaradt a menetrendszerű nyári sárgulás és a levelek foltosodása. Végül beláttam, hogy az öregek tapasztalata többet ér a legdrágább szakkönyveknél is.
Miért pont az élesztő és a cukor?
Elsőre furcsán hangzik, hogy ami a konyhában a kalácshoz kell, az a kertben is működik. Pedig ha belegondolunk, az élesztő nem más, mint egy hasznos gombafehérje, ami tele van B-vitaminokkal, aminosavakkal és mikroelemekkel.
Amikor ezt kijuttatjuk a talajba, valóságos forradalmat indítunk el a földben. Az élesztőgombák felpörgetik a talajban élő hasznos mikroorganizmusok munkáját, aminek köszönhetően a növények sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudják felvenni a tápanyagokat.
De van egy másik, talán még fontosabb előnye is: az élesztős permetezés vagy locsolás egyfajta természetes védőréteget képez. Segít megelőzni a paradicsom legnagyobb nyári mumusait, a különféle gombás megbetegedéseket és a lisztharmatot. Mivel a hasznos gombák elfoglalják a helyet, a káros, betegséget okozó gombáknak már nem marad élettér.















