Ha valaki végigsétál egy régi francia faluban vagy vidéki utcán, gyakran észrevehet egy különös részletet: sok régi ház sarkánál egy nagyra nőtt babérfa áll. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez csupán díszítőelem, vagy a konyhában használt babérlevelek miatt ültették oda. A valóságban azonban ennek a hagyománynak nagyon is gyakorlati oka volt.
Napjainkban, amikor a nyári hőség egyre nagyobb terhelést jelent az épületek számára, ismét előtérbe kerülnek azok a régi megoldások, amelyekkel elődeink védték otthonaikat. A modern és sokszor költséges építőipari megoldások előtt a természet nyújtotta lehetőségeket használták ki, méghozzá figyelemre méltó hatékonysággal.
A ház leginkább kitett pontja
A hagyományos építészetben a külső környezet kialakítása sosem volt véletlenszerű. A ház sarkai különösen érzékeny pontoknak számítanak, mivel itt érik legerősebben az épületet a szélrohamok és az esőzések.
A babérfa sűrű, ellenálló lombja természetes védőréteget képezett ezen a kritikus területen. A felújításokon dolgozó szakemberek ma is gyakran tapasztalják, hogy azoknak a régi házaknak a falai, amelyek mellett ilyen növényzet állt, sokkal jobb állapotban maradtak fenn az évtizedek során.
A lombkorona mérsékli a szél erejét, csökkenti a csapóeső közvetlen hatását a vakolatra, és segít megóvni a falakat az időjárás okozta károsodásoktól. Mindezt teljesen természetes módon, vegyszerek vagy speciális kezelések nélkül.
A cikk folytatódik, lapozz a hirdetés alatt!
