A metszés menete
A folyamat egyáltalán nem bonyolult, ha logikusan haladsz alulról felfelé.
A beteg részek eltávolítása: Első lépésként mindig vizsgáld át a növényt. A legalsó, megsárgult, esetleg foltos vagy száradt leveleket tőből vágd le. Ezzel megelőzöd, hogy a talajból felcsapódó nedvesség miatt a gombák megtámadják a lombozatot.
Az alsó zóna kitisztítása: Keresd meg a fő szárat, és a talajhoz legközelebb eső (alsó 20-30 centiméteres) szakaszról távolítsd el az oldalhajtásokat (hónaljhajtásokat). Ez a „felkopasztás” biztosítja, hogy a növény töve körül maximálisan járjon a levegő.
A sűrű részek ritkítása: Ha a növény közepe felé azt látod, hogy a levelek egymásra fekszenek, és a belső részek egyáltalán nem kapnak fényt, óvatosan ritkítsd meg a belső lombozatot. A napfénynek be kell látnia a levelek közé, hogy a virágok szépen fejlődjenek.
A főszár visszacsípése: Amikor a növény felfelé futva elérte a támrendszer tetejét (vagy azt a magasságot, ami számodra még kényelmesen kezelhető), vágd le a főszár legtetejét, a növekedési csúcsot. Ezzel megállítod a felesleges égbe nyúlást, és arra ösztönzöd az uborkát, hogy a meglévő oldalágakon hozzon rengeteg új virágot és termést.
Mi a teendő a metszés után?
A metszés, még ha szakszerűen végzed is, egy kis stresszt jelent a növénynek. A sebzések után azonnal add meg neki a szükséges utánpótlást: locsold meg alaposan állott vízzel, és ha már fázisban van, kaphat egy adag kiegyensúlyozott tápoldatot is.
Ez a fajta zöldmunka nem egyszeri feladat. A vegetációs időszakban hetente egyszer érdemes végigmenni a sorokon, kicsit megigazítani az indákat, és kicsípni a felesleges hajtásokat.
