3. lépés: Az ültetés stratégiai szabálya
A palánták beültetésénél egyetlen dologra kell nagyon vigyázni: ez pedig az eper koronája (a gyökérzet feletti vastagabb, szárrész, ahonnan a levelek kiindulnak).
Ha túl mélyre ülteted, és a koronát ellepi a föld, a növény könnyen elrothad. Ha túl magasra kerül, a gyökerek felső része kiszárad.
A lényeg, hogy a korona pontosan a talaj felszínével egy vonalban legyen. Ha egy nagyobb konténerbe több tő kerül, tarts közöttük 20-30 cm távolságot. Ültetés után alaposan locsold meg őket, hogy a föld teljesen ráomoljon a gyökerekre.
4. lépés: Gondozás a dús termésért
Ahhoz, hogy a palántákból igazi epergyár legyen, három dologra kell figyelned nap mint nap:
A napfény a legfontosabb: Az eper imádja a napot. Olyan helyre tedd a palackokat, ahol naponta legalább 6 óra közvetlen napfény éri őket. Időnként érdemes megforgatni az edényeket, hogy a hátul lévő levelek és gyümölcsök is egyformán kapjanak a jóból.
Egyenletes öntözés: A földjük legyen mindig enyhén nyirkos, mint egy kinyomott szivacs. A kánikulában vagy a virágzás, termésérés idején szinte naponta kérni fogják a vizet, de soha ne álljon alattuk a sár.
Tápanyag-utánpótlás: Mivel a szűkös földkészlet hamar kimerül, a növekedési időszakban 3-4 hetente érdemes meghálálni a növényeknek egy kevés bio eper-tápoldattal vagy komposztteával. A felesleges, beteg leveleket vagy az elszáradt indákat pedig rendszeresen tisztsuk le a tőről.
A jutalom: a tökéletes szüret
Várd meg, amíg a bogyók teljesen, tetőtől talpig mélyvörösre színeződnek, az eper ugyanis a szedés után már nem érik tovább, az igazi, mézédes zamatát csak a tőre hagyva kapja meg.
A legjobb, ha reggel szüreled, amikor a szemek még hűvösek. Soha ne a gyümölcsöt rángasd, hanem egy éles ollóval vagy a körmöddel csípd el a szárat úgy, hogy a kis zöld kalap a bogyón maradjon. Így sokkal tovább friss marad. Bár, ha őszinték akarunk lenni, a teraszon nevelt eper ritkán jut el a hűtőig a legtöbbször azonmód, frissen és mosatlanul tűnik el a pocakokban.
