1. Öntözz alaposan, mielőtt átfagy a föld
A téli kiszáradás elleni védekezés ősszel kezdődik. A Nebraskai egyetem kertészeti tájékoztatója szerint a kár megelőzésében az számít a legtöbbet, ha az örökzöldek talaja tavasztól őszig 30 és 45 centi közötti mélységig nedves marad. Az őszi öntözés különösen akkor számít, ha kevés eső esett.
A tájékoztató szerint az a leghasznosabb, ha a teljes talajréteget a felszíntől nagyjából 30 centi mélységig átnedvesíted, a törzs közelétől egészen a lombkorona szélén túlig. Ehhez lassan, hosszan adagolt víz kell, egy-egy gyors locsolás csak a felső pár centit nedvesíti át. Egy hosszabb tujasövénynél ez a sövény mentén időnként áthelyezett, lassan csorgó slagot vagy csepegtető csövet jelent.
A legjobb időpont a késő ősz, amikor a lomb már nem nő, de a talaj még nem fagyott át. Ha az ősz csapadékos volt, nincs szükség rá, száraz ősz után viszont ez a legfontosabb téli előkészület az örökzöldeknél.
2. Öntözz a fagymentes, enyhe napokon is
Ha a tél közepén enyhébb idő jön, és a talaj felső rétege kiolvad, az örökzöldeknek újra adhatsz vizet. Az Illinois-i egyetem kertészeti tanácsadója szerint az enyhe időszakokban, amikor a talaj nem fagyott, kell öntözni, mégpedig a nap korai szakaszában, és arra is figyelni kell, hogy a víz ne álljon meg a törzs körül, mert ott megfagyva kárt tehet a növényben.
A téli öntözést kannából, lassan végezd, hogy a víz be tudjon szivárogni, és ne folyjon el a fagyott vagy félig fagyott felszínen. A slagot télen ne hagyd kint, a víz a csőben is megfagy.
A borostyán és a többi örökzöld kúszónövény ugyanígy kiszáradhat télen, ha napos, szeles falon nő. Erről egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk.
3. Takard a talajt
A talajtakarás a második leghatékonyabb lépés. A Penn State egyetem összefoglalója szerint a mulcs tovább tartja a talaj hőmérsékletét fagypont fölött, így hosszabb ideig ad lehetőséget a gyökereknek, hogy vizet vegyenek fel. Az Illinois-i tanácsadó is azt írja, hogy a talajtakarás szigeteli a talajt, és megőrzi a nedvességét.
Az örökzöldek tövére teríts egy vastag réteg fenyőkérget, aprítékot vagy lombot, a törzstől néhány centire kezdve, hogy a kéreg ne nedvesedjen át. A takarást a lombkorona széléig, vagy ha lehet, azon túl is húzd ki, mert a gyökerek ott is vizet vesznek fel.














