Reggeli csúcsforgalom, egy mellékutcából próbálsz kikanyarodni a főútra, és senki nem enged be. Aztán valaki lassít, villant egyet, te pedig besorolsz elé, és szinte gondolkodás nélkül felemeled a kezed. Két másodperc az egész, mégis van, aki mindig megteszi, és van, aki soha. Egy gesztus egy gesztusért. Nem nagy dolog, nem megerőltető, mégis jól tud esni a másik félnek.
Egy francia egészségmagazin szerzője, Sylvain Barrère pont ezt a pillanatot vette górcső alá. Szerinte aki rendszeresen megköszöni az ilyen apróságokat, az nem egyszerűen jól nevelt: észreveszi mások kis figyelmességeit, és ez arról is sokat elárul, hogyan néz a világra.
Ez is érdekelhet7 norvég szokás, ami nagyon furának tűnik a magyaroknakMit jelent a hála a pszichológiában?
A cikk egy 2010-es, a Clinical Psychology Review folyóiratban megjelent áttekintésre hivatkozik, amely a hálát nem futó érzésként, hanem egyfajta életszemléletként írja le. Aki hajlamos a hálára, az a nap pozitív részleteire is figyel: a nyitva tartott ajtóra, a mosolygó pénztárosra, a sofőrre, aki átengedte.
Ez azért érdekes, mert a közlekedés jellemzően nem a figyelmes pillanatairól ismert. A dugóban ülve sokkal könnyebb a bevágó autóst észrevenni, mint azt, aki szó nélkül helyet adott. Aki az utóbbit is regisztrálja, annak a figyelme másfelé is jár.
Olvasd el ezt is: Pszichológia: ezt árulja el rólad, ha felveszed a földön heverő szemetet
Barrère egy 2003-as naplós vizsgálatot is felidéz, amelyet a Journal of Personality and Social Psychology közölt. A résztvevők egyik csoportja hetente feljegyezte, miért hálás, a másik a bosszúságait vagy a hét semleges eseményeit írta le. Tíz hét után a hálát jegyző csoport elégedettebb volt az életével, optimistábban nézett a következő hétre, kevesebb testi panaszról számolt be, és többet mozgott.
A köszönet a másik embert is megváltoztatja
A kézintésnek van egy kevésbé feltűnő oldala is: nem csak rólad szól. Az a sofőr, aki átengedett, kap egy apró visszajelzést, hogy a gesztusát észrevették.
Adam Grant és Francesca Gino 2010-es kísérletei szerint aki köszönetet kap, nagyobb eséllyel segít újra, és ennek fő oka az, hogy értékesnek érzi magát. A kutatók szerint a hatás nem állt meg az eredeti segítőnél, a megköszönt résztvevők egy másik, idegen kérésére is készségesebben reagáltak.
Ha ezt lefordítjuk az útra: az a sofőr, akinek integettél, a következő kereszteződésben talán szintén lassít egy kikanyarodó autó előtt. Hogy pontosan így lesz-e, azt senki nem mérte, de a mechanizmus ugyanaz.
Egy szintén 2010-es, a PNAS-ban megjelent kísérletsorozatban James Fowler és Nicholas Christakis azt vizsgálta, terjed-e az együttműködő viselkedés egyik emberről a másikra. Az eredményük szerint egy önzetlen döntés hatása három lépés távolságig továbbgyűrűzött, olyan emberekig is, akik az eredeti gesztust nem is látták.
Mit nem állít a kutatás?
Itt jön a fontos megszorítás, amit a francia cikk is hangsúlyoz. Egyik idézett vizsgálat sem foglalkozott konkrétan a sofőröknek szóló kézintéssel. Az, hogy a gesztus mögött egy jellemvonás áll, a szerző értelmezése, nem laboratóriumban igazolt tény.
A sofőrnek szóló köszönő kézintés és a jellemvonások kapcsolata értelmezés, nem kutatásban igazolt tény.
A cikk két további korlátot is felsorol. Az ok és okozat fordítva is működhet: lehet, hogy egyszerűen azok intenek gyakrabban, akik eleve hálásabb alkatúak. Egyetlen megköszönés pedig senkit nem tesz hálásabb emberré.
Olvasd el ezt is: A pszichológia szerint azok a felnőttek, akik beszélgetés közben lesütik a szemüket valójában ilyen tulajdonsággal rendelkeznek
Egy 2016-os, a Journal of Counseling Psychology folyóiratban közölt metaanalízis szerint a hálagyakorlatok hatása a lelki jóllétre szerény. A hála tehát nem csodaszer, és nem pótolja a szakember segítségét, ha valaki tartósan rosszul érzi magát.
Már az ókorban is erényként tartották számon
A francia szerző két ókori példát is hoz. Marcus Aurelius az Elmélkedések első könyvében sorra veszi, mit köszönhet nagyapjának, anyjának, tanárainak és rokonainak, vagyis a saját érdemei helyett másokéval kezdi. Cicero pedig a Plancius védelmében mondott beszédében a hálát a legnagyobb erények közé sorolja, amelyből a többi is fakad.
Hogyan köszönd meg biztonságosan?
A magyar közlekedési szabályok semmilyen köszönő jelzést nem írnak elő, ez íratlan szokás. Éppen ezért a biztonság az első, a köszönet csak utána jön. Télen, csúszós úton a besorolás amúgy is több figyelmet kér, sok autós ezért macskaalmot is tart a csomagtartóban.
Néhány dolog, amire vezetés közben figyelj:
- Elég egy rövid kézfelemelés a kormányról, nem kell hátrafordulni vagy hosszan integetni.
- Ha éppen kanyarodsz vagy váltasz, maradjon mindkét kezed a kormányon, ilyenkor egy biccentés is megteszi.
- Sötétben a kézintést sokan nem látják, ezt ne vedd sértésnek, ha nem jön rá válasz.
- Gyalogosként a zebrán ugyanez a gesztus működik, és a sofőrnek is jólesik.
Ha te is az a sofőr vagy, aki szívesen beenged másokat, jó tudni, hogy a köszönet elmaradása nem rólad szól. Sokan egyszerűen arra koncentrálnak, hogy biztonságosan besoroljanak. Az autó egyébként apró részletekben is tartogat meglepetést, például a szélvédő szélén futó fekete pöttyös sáv is okkal került oda.
A kézintés tehát nem bizonyít semmit a jellemedről, de egy olyan szokás, amely mögött a kutatások szerint valódi mechanizmus állhat: te jobban észreveszed a jót, a másik pedig hajlandóbb lesz továbbadni.
Forrás: Sain et Naturel, PNAS (Fowler és Christakis, 2010), Journal of Personality and Social Psychology (Grant és Gino, 2010)
Következő cikk
Serpenyős almás lepény sütő nélkül, ami 20 perc alatt elkészülElolvasom ›















