6. A dugnad: kötelező közös munka, amit senki nem hagy ki
Ha a norvégok a buszon hallgatnak is, van egy alkalom, amikor egészen megváltoznak. Ez a dugnad, vagyis a közösségi munkanap. A lakóközösség, az iskola, a sportegyesület vagy az óvoda tagjai ilyenkor együtt takarítanak, festenek, gereblyéznek vagy rendbe teszik a közös kertet.
A The Local szerint a dugnad az az alkalom, amikor a norvégok szokatlanul nyitottak és beszédesek. A Mycall blogja pedig arra figyelmeztet, hogy aki nem vesz részt, ha hívják, ugyanolyan furcsának, sőt udvariatlannak számít, mint aki a buszon beszélgetést kezdeményez egy idegennel.
A dugnadot nem kötelezi törvény, mégis szinte mindenki ott van, mert a hiányzást a közösség észreveszi.
A dugnad hagyománya a magyar kalákára emlékeztet, amikor a falu közösen segített egy-egy háznál a munkában. A különbség az, hogy Norvégiában ez ma is élő, rendszeres szokás, akár egy fővárosi társasházban is. Egy társasházban például a lakók együtt teszik rendbe az udvart vagy a közös helyiségeket.
A magyarok számára a legfurcsább talán az, hogy a dugnad sokszor az egyetlen alkalom, amikor a szomszédok valóban beszélgetnek egymással. Aki Norvégiába költözik, ezért jól teszi, ha az első dugnadra elmegy, mert itt könnyebb ismerősöket szerezni, mint bárhol máshol.
A dugnadon nem kell különleges tudás vagy szerszám. Elég, ha időben ott vagy, beállsz oda, ahol éppen kell a segítség, és nem sietsz el elsőként. A norvégok értékelik, ha valaki szó nélkül, magától értetődően kiveszi a részét a közös munkából.
