Ősszel amikor felássák a kerttulajdonosok a kertet, minden második ásónyomban előkerül egy giliszta, és a legtöbben gondolkodás nélkül visszafordítják őket a földdel együtt. Ezek a földigiliszták gyakran idősebbek, mint a kertben álló fiatal gyümölcsfa bármelyike. A közönséges földigiliszta nem tavasszal kel ki és ősszel pusztul el, mint sok rovar, hanem éveken át ugyanabban a járatrendszerben él, ugyanazon a pár négyzetméteren közlekedik és közben lazítja a talajt.
Hogy pontosan meddig élnek, az attól függ, melyik fajról van szó. A svájci székhelyű Ökológiai Gazdálkodási Kutatóintézet (FiBL) magyarul is kiadott tájékoztatója szerint a kifejlett földigiliszták életkora akár két-nyolc év is lehet, a gilisztafajok életmódja szerint.
Ez is érdekelhetKevesen ismerik, pedig ez lehet a világ egyik legszebb kilátása: ilyen a Baoquan-szurdok felülről – videó!Három életmód, háromféle élettartam
A kertben élő giliszták nem egyformák. A kutatók életmódjuk alapján három csoportra osztják őket, és az élettartamuk is ehhez igazodik:
- Az avarlakó fajok: a talaj felszínén, a lehullott levelek és a komposzt között élnek, ezek a leggyorsabban fejlődnek, de csak egy-két évig élnek, közéjük tartozik a komposztálásból ismert trágyagiliszta is;
- A sekélyen járó fajok: a talaj felső, 5-40 centis, humuszos rétegében túrnak vízszintes, változó járatokat, ezek négy-nyolc évig élhetnek;
- A mélyre ásó fajok: mint a közönséges földigiliszta, állandó, függőleges járatot építenek, amely három-négy méter mélyre is lenyúlhat, lösztalajban három, csernozjomban akár hat méterig is; ezek a FiBL szerint három-öt évig élnek, a Kaliforniai Egyetem kertészeti szaktanácsadása szerint kedvező körülmények között akár hat évig is.
A hosszú élethez lassú szaporodás tartozik, ugyanis a komposztgiliszta egy év alatt több száz petét rakhat, a mélyre ásó földigiliszta viszont csak néhány tucatot, ezért egy megritkult állomány nagyon lassan áll helyre. A FiBL adatai szerint egy szántás a giliszták akár negyedét elpusztíthatja, a forgókapás talajmarás pedig akár 70 százalékukat.
Télen a giliszták nem pusztulnak el, csak lehúzódnak a járatuk fagymentes részébe, és lelassítják az anyagcseréjüket. Egy enyhe, fagymentes januári napon már újra aktívak lehetnek. A madarak is tudják, hol bukkannak elő ilyenkor, ezért a vörösbegy ott ugrál az ásó mellett, amikor a kertben dolgozunk.
Tonnaszámra a felszínre
A giliszta a földet megeszi, a benne lévő elhalt növényi részekkel együtt, és morzsás, tápanyagban gazdag ürülékként adja vissza. Ezek a kis kupacok a gyepen és az ágyásokban jól láthatók, főleg ősszel és tavasszal. Az első, aki ezt komolyan mérni kezdte, Charles Darwin volt. Utolsó könyvében, az 1881-ben megjelent földigiliszta-monográfiában közölte, hogy egy ismerőse egy éven át gyűjtötte és mérte két kijelölt, egy-egy négyzetyardnyi folt gilisztaürülékét Surrey megyében.
A giliszta megeszi a földet az elhalt növényi részekkel együtt, és morzsás, tápanyagban gazdag talajként adja vissza.
A kedvezőtlenebb helyen a száraz ürülék évi tömegéből hektárra átszámolva nagyjából 19 tonna jött ki, a jobb helyen körülbelül 40. Darwin azt is megfigyelte, hogy a pázsitján átvezető kőlapos utat 1843 és 1877 között egy hüvelyknyi, vagyis 2,5 centis földréteg fedte be, ezt is a giliszták hordták fel.
A gilisztaürülék azonban a hiedelemmel ellentétben, nem egyszerű föld. A FiBL adatai szerint a környező talajhoz képest nagyjából ötször annyi nitrogént, hétszer annyi foszfort és tizenegyszer annyi káliumot tartalmaz, ráadásul olyan formában, amelyet a növények könnyen felvesznek. A giliszták emellett a lehullott leveleket is lehúzzák a járataikba: szántóföldön hektáronként évente akár hat tonna, erdőben körülbelül kilenc tonna elhalt növényi anyagot dolgoznak a talajba. Ezért éri meg, ha a kert egy sarkában nyugodtan hagyunk egy avarkupacot télre.
Mennyi giliszta élhet a kertben?
A számuk nagyon eltérő lehet, hiszen nagyban függ attól, hogyan bánunk a talajjal. A FiBL becslése szerint egy extenzív legelő négyzetméterén 400-500 giliszta is élhet, egy trágyázott gyepen 200-300, egy lomberdőben 150-250, egy szántón 120-250, egy fenyvesben viszont csak 10-15. Ahol a talaj kémhatása 5,5 alá süllyed, ott a giliszták is megritkulnak.
Kapcsolódó cikkeink
Hogy a saját kertedben mi a helyzet, azt egyszerűen megnézheted, tavasszal, március-április táján, vagy ősszel, szeptember-október körül jelölj ki egy 50-szer 50 centis négyzetet a gyepen vagy az ágyásban, és számold meg rajta a friss ürülékkupacokat. Ha legfeljebb ötöt találsz, a giliszták aktivitása alacsony, tíz körül közepes, húsz fölött magas.
Ha kevés a kupac, a megoldás nem gilisztavásárlás, hanem a talaj kímélése: kevesebb forgatás, több szerves anyag, takarás a csupasz föld helyett. A takaráshoz a lehullott levelek egy része is jó, a giliszták hálásan lehúzzák őket a járataikba. A giliszták a bolygatatlan szegélyekről maguktól is visszavándorolnak, a közönséges földigiliszta évente akár húsz métert is megtesz. A kert talaját amúgy is sokan megosztják velük, a vakond például élő gilisztákból gyűjt magának téli éléskamrát.
Források: FiBL: Földigiliszták (magyar nyelvű tájékoztató), Darwin Online: The Formation of Vegetable Mould through the Action of Worms, korabeli ismertetés (1881), University of California, Master Gardener: Under Our Feet, An Earthworm Story (2025)
