7. Sütés előtt szagold és kóstold meg
A legjobb tárolás mellett is előfordul, hogy egy-egy adag megromlik. Ezért mielőtt a dió a bejglibe vagy a sütibe kerülne, nézd meg, szagold és kóstold meg. A michigani szaktanácsadók szerint az avas dió szaga a festékhígítóéhoz hasonlít. Az ilyen, valamint a gumiszerű vagy összeaszott diót dobd ki, mert az egész süteményt elrontja.
A penészes dióval még óvatosabbnak kell lenni. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal tájékoztatója szerint a penészes terméket akkor se edd meg, ha a penészes részt eltávolítod, mert a penész eltávolítható, de az általa termelt méreganyag nem. A hivatal szerint egyes rágcsálnivalóknál, például a pisztáciánál, a földimogyorónál és a szárított gyümölcsöknél gyakrabban találnak magas mikotoxin-tartalmú tételeket, és erre a szokásostól eltérő, töpörödött, rossz ízű, elszíneződött darabok is figyelmeztethetnek. A diónál is figyelj ugyanezekre a jelekre.
A penészes diót akkor se edd meg, ha a penészt eltávolítod: a méreganyag a dióban marad.
Ha egy szem keserű vagy furcsa ízű, ne edd meg a többit sem gondolkodás nélkül. Kóstolj meg még néhányat ugyanabból a zacskóból, és ha azok is rosszak, az egész adagot dobd ki. Ez bosszantó, de sokkal kevésbé, mint egy elrontott bejgli karácsony előtt.
A sütés napján a dióbelet egy száraz serpenyőben pár percig átpiríthatod, ettől illatosabb lesz, és ha avas, az a pirításnál még jobban érződik. Pirítás után hagyd kihűlni, és csak utána darálj. A kész töltelékbe már csak olyan dió kerüljön, amit megkóstoltál.
Ha a sütés után marad dió, ne tedd vissza a nyitott zacskóba: zárd vissza egy üvegbe, és tedd a hűtőbe vagy a fagyasztóba, így a húsvéti sütéshez is jó lesz.
Ha a diófádon fekete burkú termés is volt, abból is menthető még sok szem. Erről itt írtunk.
Források: Oregon State University Extension, FS 146, Michigan State University Extension, Nébih, Kérdezz-felelek a mikotoxinokról, Kaliforniai Egyetem, UC IPM kertészeti útmutató
