Nem mindig könnyű megállapítani valakiről, mennyire fejlett az érzelmi intelligenciája. Vannak, akik elsőre kifejezetten magabiztosnak és határozottnak tűnnek, mégis nehezen kezelik a konfliktusokat, nem veszik észre mások érzéseit, vagy képtelenek belátni, ha hibáztak.
Az érzelmi intelligencia ugyanis nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki kedves vagy együttérző. Hozzátartozik a saját érzelmeink felismerése és kezelése, mások szempontjainak megértése, valamint az is, hogyan viselkedünk egy vita vagy kellemetlen helyzet során.
Bizonyos mondatok rendszeres használata árulkodó lehet. Önmagában természetesen egyetlen kijelentés alapján sem érdemes bárkit beskatulyázni, de ha ugyanaz a hozzáállás újra és újra megjelenik, az már sokat elmondhat az illető kommunikációjáról.
„Én már csak ilyen vagyok”
Első hallásra ártalmatlan mondatnak tűnik, valójában azonban gyakran arra szolgál, hogy valaki lezárjon egy kellemetlen beszélgetést.
Ha például szóvá tesszük, hogy a másik rendszeresen megbánt bennünket a megjegyzéseivel, az „én már csak ilyen vagyok” válasz azt üzenheti: nem szeretné megvizsgálni a saját viselkedését, és változtatni sem akar rajta.
Az érzelmileg érettebb reakció ezzel szemben nem feltétlenül jelent azonnali egyetértést. Sokkal inkább azt, hogy az ember legalább megpróbálja megérteni, miért esett rosszul a másiknak, amit tett vagy mondott.
„Túlérzékeny vagy”
Szinte mindenki hallotta már ezt egy vita során. A probléma vele az, hogy ahelyett, hogy a másik érzéseivel foglalkoznánk, egyszerűen érvénytelenítjük azokat.
Lehetséges, hogy számunkra jelentéktelennek tűnik valami, ami a másik embert mélyen érinti. Ettől azonban az ő érzése még nem lesz kevésbé valós.
A „túlérzékeny vagy” gyakran menekülőút is lehet. Sokkal egyszerűbb a másik reakcióját hibáztatni, mint feltenni magunknak a kérdést: lehet, hogy tényleg bántó volt, amit mondtam?
„Nem érdekel, mit gondolsz”
Van, amikor valóban egészséges dolog nem foglalkozni mások véleményével. Nem kell mindenkinek megfelelni, és nem szükséges minden kritikát magunkra venni.
Egy kapcsolatban vagy komoly beszélgetésben azonban egészen mást jelenthet ez a mondat. Ha valaki rendszeresen így reagál arra, amikor a párja, családtagja vagy barátja elmondja a véleményét, az arra utalhat, hogy nem igazán hajlandó meghallgatni a másik nézőpontját.
Az érzelmi intelligencia egyik fontos része éppen az, hogy képesek vagyunk meghallgatni valakit akkor is, ha nem értünk vele egyet.
Nem kell elfogadnunk minden kritikát, de érdemes legalább megérteni, honnan érkezik.
„Ez nem az én hibám”
Mindannyian hibázunk. Elfelejtünk valamit, rosszul fogalmazunk, elveszítjük a türelmünket vagy meghozunk egy döntést, amelyről később kiderül, hogy nem volt jó.
Az igazán nehéz rész sokszor nem maga a hiba, hanem annak beismerése.
Ha valaki szinte automatikusan másokat okol minden kellemetlen helyzetért, és rendszeresen azzal kezdi a magyarázatot, hogy „ez nem az én hibám”, nehéz lesz vele valódi megoldást találni.
Az érzelmileg érett ember sem vállal magára olyasmit, amiért nem felelős. Ha azonban hibázott, képes azt mondani: „Ebben igazad van, ezt én rontottam el.”
Ez néhány szó csupán, mégis sok kapcsolatban óriási különbséget jelenthet.
Nem egy-egy mondat, hanem a visszatérő viselkedés számít
Fontos, hogy ezekből a kifejezésekből ne készítsünk gyors személyiségtesztet. Egy rossz nap, egy heves vita vagy egy szerencsétlenül megfogalmazott mondat bárkivel előfordulhat.
Inkább azt érdemes figyelni, mi történik rendszeresen.
Képes-e valaki meghallgatni a másikat? El tudja ismerni, ha hibázott? Megpróbálja megérteni, milyen hatással vannak a szavai másokra? Tud-e bocsánatot kérni anélkül, hogy rögtön magyarázkodni kezdene?
Az érzelmi intelligencia nem azt jelenti, hogy valaki mindig tökéletesen reagál. Sokkal inkább azt, hogy képes felismerni a saját reakcióit, tanulni a hibáiból, és szükség esetén változtatni a viselkedésén.
