Amikor ősszel elérkezik a mínusz egy fokos hajnali hőmérséklet, és a dália lombja reggelre fekete lesz, mintha leforrázták volna sokan pánikba esnek, hogy annyi a virágnak amit annyira szerettek. Azonban a tapasztalt kertészek tudják, hogy ez egy jó jel, az amire eddig vártak. Ugyanis a dáliahagymák esetében ez teljesen jó, hiszen innen indul a hagymák teleltetése.
A dália Mexikó és Közép-Amerika hegyvidékéről származik, ahol nincs igazi tél. A dália gumója ugyanis tele van vízzel, ezért a fagyot nem viseli el. Az amerikai Longfield Gardens hagymásnövény-forgalmazó magyarázata szerint fagyban a sejtekben lévő víz kitágul és szétfeszíti a sejtfalakat. Ennek következtében a kiolvadt gumó pedig puha lesz és gyorsan rohadásnak indul, amit már ilyenkor nem lehet megmenteni. A mi kemény, hosszan fagyos teleinken ezért nálunk a biztos út a hagymák kiszedése és pincében való átteleltetése.
Várd meg az első fagyokat, csak utána ásd ki
Csak akkor szedd ki a gumókat, amikor az első fagy már megfeketítette a lombot. A pontos nap azonban nem meghatározható, hiszen évről évre más. Nem kell rohanni ugyanis a gumók a fagy után még két hétig is a földben maradhatnak, hogy héjuk megkeményedjen, ez segít megelőzni a rothadást a tárolás alatt. Addig is a kert többi része hálás a figyelemért: dália helyére is kerülhet ilyenkor néhány tulipánhagyma, mert az ültetésük is erre az időszakra esik.
A dália hagyma kiszedésének menete:
- Vágd vissza a szárakat. A Cornell 5-8 centis csonkot javasol, a Washingtoni Egyetem kb. 15 centit. A hosszabb csonkon könnyebb megfogni a tövet, de a szár üreges, ezért ha napokig kint marad, takard le a végét, hogy ne folyjon bele az eső.
- Ásóvillával dolgozz, jó arasznyira a szártól, körbe-körbe lazítva a földet. Ne a szárnál fogva tépd ki: a gumók nyaka törékeny, és ha az eltörik, abból a darabból nem lesz új növény.
- Rázd le róla a földet. Ha lemosod, csak gyenge vízsugárral tedd, a nyakak miatt.
- Írd rá a fajta nevét alkoholos filccel közvetlenül a gumóra, vagy köss rá címkét.
- Fordítsd fejjel lefelé egy hűvös, fagymentes helyen, hogy a szárból is kifolyjon a víz. A Cornell 2-5 napot ír a száradásra, az RHS néhány hetet.
4 és 10 fok között tárold
A Longfield Gardens szerint a dáliagumó 4 és 10 °C között érzi jól magát, a legjobb a 4-7 fok. A legjobb az egyszerű fagymentes hely, ahol éjjel sem megy 4 fok alá a hőmérséklet. A régi, földbe ásott pince ezért szinte tökéletes: lassan hűl le, és lassan melegszik fel. A túl meleg ugyanúgy ártalmas a gumók számára, mint a fagy, csak lassabban megy tönkre tőle. 10-13 fok felett a gumó azt hiszi, jön a tavasz, idő előtt kihajt, és elhasználja a tartalékait, a száraz meleg levegőben pedig összeaszik.
A gumók ládába vagy tálcára kerülnek, valamilyen laza közeg közé. Az RHS száraz homokot, földet vagy komposztot ír, a Cornell tőzeget, vermikulitot, faforgácsot, fűrészport, sőt virágföldet is említ. A lényeg, hogy a közeg ne legyen vizes, a láda pedig ne legyen légmentesen lezárva, maradjon rajta szellőzés. Egy-egy réteg gumó, közé és fölé annyi közeg, hogy a gumók ne érjenek egymáshoz.
Tavasszal szétosztás, aztán mehet vissza a földbe
A gumócsomókat sokan ősszel már szétvágják, hogy kevesebb helyet foglaljanak, a Cornell szerint viszont tavasszal könnyebb, mert akkor már jól látszanak a rügyek. Minden darabon legyen legalább egy szem és egy ép nyak, különben nem hajt ki majd a gumó. A kiültetés csak akkor válik esedékessé, ha elmúlnak a késői fagyok is. Nálunk ez hagyományosan a fagyosszentek, május 12-14. utáni időszak.
Egy tipp, ami tavasszal a fejtörést megspórolja számodra, az az, hogy a fajtanevet ne csak a ládára írd fel, hanem minden gumóra külön. Ugyanis szétosztáskor a darabok elkeveredhetnek, és a filces felirat az egyetlen, ami biztosítja számodra azt, hogy tudd melyik dáliagumó, melyik..
via rhs.org.uk
