Felteszel egy kérdést, a másik egy pillanatra lenéz az asztalra, vagy kinéz az ablakon, és csak utána válaszol. Sokan ezt bizonytalanságnak, zavarnak vagy udvariatlanságnak veszik. A spanyol OKDiario összefoglalója szerint a pszichológia mást mond: az illető ilyenkor gyakran egyszerűen gondolkodik.
A gondolat nem új, és több kísérlet is alátámasztja. Arról szól, hogy egy másik ember arcát, szemét figyelni meglepően sok agymunkát igényel. Amikor nehéz kérdésre kell felelni, az agy ezt a terhet ideiglenesen leteszi.
Mit mértek a kutatók?
Arthur Glenberg amerikai pszichológus és kollégái már 1998-ban öt kísérletben vizsgálták, mi történik, amikor valaki emlékezetből próbál felidézni valamit. Azt látták, hogy minél nehezebb volt a kérdés, a résztvevők annál gyakrabban néztek félre. Amikor pedig arra kérték őket, hogy csukják be a szemüket, jobban emlékeztek. A szerzők úgy fogalmaztak, hogy a tekintet elfordítása javítja a teljesítményt.
Brit kutatók 2005-ben nyolcéves gyerekeken vizsgálták ugyanezt. A gyerekek szemtől szemben többet néztek félre, mint videókapcsolaton, és a nehezebb kérdéseknél mindkét helyzetben sokkal gyakrabban. Gwyneth Doherty-Sneddon és Fiona Phelps arra jutott, hogy a tekintet elfordításának elsődleges célja a gondolkodási teher kezelése.
A Kiotói Egyetem 2016-os kísérletében 26 felnőttnek kellett igéket mondania egy képernyőn látható arc előtt. Amikor az arc egyenesen rájuk nézett, a legnehezebb feladatoknál lassabban válaszoltak. A kutatók szerint a szemkontaktus és a beszéd ugyanabból a szellemi tartalékból merít.
Akkor nem a félénkség az oka?
A félénkség persze lehet az ok, de nem mindig ez van a háttérben. A félrenézésnek több oka is lehet, a szociális szorongás is ide tartozik. Az OKDiario azt is megjegyzi, hogy bizonyos helyzetekben a félrenézést a másik fél tiszteletlenségnek érezheti. Egy rövid elfordulás egy nehéz kérdés után viszont teljesen természetes.
A kultúra is sokat számít. Egy japán és finn kutatók által közösen végzett 2013-as vizsgálatban a japán résztvevők a rájuk egyenesen néző arcokat dühösebbnek és kevésbé barátságosnak ítélték, mint a finnek. Ahol a hosszú, egyenes szemkontaktus nem szokás, ott a félrenézés udvariasság is lehet.
Mit tudunk erről itthon?
A szemkontaktusnak a magyar kutatásban is komoly múltja van. Gergely György, Csibra Gergely és kollégáik a természetes pedagógia elméletében azt írták le, hogy a csecsemők a szemkontaktusból és a nekik szóló beszédből értik meg, hogy most tanítani akarják őket. A szemkontaktus tehát már egészen kicsi korban is jelzés: figyelj, ez fontos.
Felnőttként is erős jelzés marad, és a fenti kísérletek szerint le is köti a figyelmet. Ha legközelebb valaki egy kérdésed után lenéz, mielőtt válaszolna, nem feltétlenül zavarban van. Lehet, hogy éppen komolyan veszi a kérdést.
via okdiario.com
