Korrában egy néprajzkutató, Dömötör Sándor lefényképezett egy zsúptetős, tömésfalú házat. A negatívot ma a szombathelyi Savaria Múzeum őrzi. A háziasszony éppen a viharban megrongálódott falat javította. A fotó leírásában van egy apró részlet, amely mellett könnyű elmenni: a ház előtt kis pad áll, a lábai a földbe vannak ásva. Nem kerti bútor volt, amit tavasszal kivittek és ősszel bevittek. A pad a ház része volt, ugyanúgy, mint a kapu vagy a kút.
A kapu mellé tartozott
A Magyar Néprajzi Lexikon a fedeles kapuról szóló szócikkében külön megemlíti: a fedeles kis- vagy nagykapu mellé gyakran kispadot tettek. A fedeles kapu szokása az egész magyar nyelvterületen és a szomszéd népeknél is élt, az 1880-as és az 1920-as évek között azonban nagyrészt kikopott. A Székelyföldön maradt meg a legtovább, ezért nevezik ma sokan egyszerűen székely kapunak.
A kapu és a pad együtt határvonal volt. Az udvar a családé, az utca mindenkié, a kispad pedig pontosan a kettő között állt. Aki ott ült, látott és látszott, köszönhetett és visszaköszöntek neki.
Ugyanez a lexikon a kapu melletti pad egy rangosabb rokonát is leírja. A szakállszárító eredetileg vár-, város- és templomkapuk mellett állt, tetővel fedett, nyitott oldalú építmény volt, benne deszkapaddal vagy székekkel. A templomoknál a férfiak és legények istentisztelet előtt és után itt gyűltek össze, megbeszélték a saját és a közösség ügyeit, és itt cserélték ki a híreket. Erdélyben, főleg a székely és a szász falvakban, a templomi minta nyomán sokan a saját házkapujuk mellé is építettek ilyet. A szócikk egyik képe az 1940-es évekből, Nagykendről való, a felirata egyszerű: vasárnap délutáni beszélgetés a szakállszárító alatt.
Ami a padon történt
A néprajzi képeken a pad szinte mindig délután telik meg, leggyakrabban vasárnap, amikor a heti munkának vége volt.
Ezt a képet nemcsak néprajzi fotók őrzik. A kalocsai Viski Károly Múzeum gyűjteményében van egy 1978-ban festett naiv kép, a címe Vasárnap délután. Egy templomot és egy kocsmát összekötő utcát ábrázol, előtte gyerekek játszanak, anyák állnak a pólyás babákkal, a házak előtt pedig kis csoportokban ülnek az emberek alacsony székeken, és beszélgetnek.
A pad tehát nem egyszerű bútor volt, hanem szerep. Amit a lexikon a szakállszárítóról ír, a közösség ügyeinek megbeszélése és a hírek cseréje, az kisebb léptékben a kapu melletti kispadra is igaz volt.
Eltűnt? Nem egészen
A Néprajztudományi Intézet fotótárában van egy 2001-ben, a romániai Szilágyságban készült kép. A címe Szomszédok a kispadon, a leírása szerint délutáni időtöltés: idős emberek ülnek a ház előtti kispadon. Vagyis a szokás a 21. század elejére sem halt ki, csak megritkult, és egyre inkább az idősebb korosztályé lett.
A változás okai nem egyetlen dologra vezethetők vissza. Egy 2022-es szociológiai tanulmány egy ötszáz lakosnál kisebb hazai faluról azt írja, hogy a település népessége 1949 és 2011 között nagyjából a felére csökkent. A beköltözők és az őslakosok két párhuzamos közösséget alkotnak, és a konfliktusok nem személyes találkozásokon, hanem a falu belső közösségi oldalán jelennek meg. Ahol kevesebb az ember, és a hír már a telefonon érkezik, ott a kapu melletti pad könnyen elveszíti a régi feladatát.
Érdekes ellenpont, hogy a pad közben máshol új életre kelt. A walesi Cardiffban Allison Owen-Jones indította el a Happy to Chat padok mozgalmát, miután látta, hogy egy idős férfi mellett a járókelők észre sem véve haladnak el. A padokra kis táblát tettek ezzel a szöveggel: „Sit here if you don’t mind someone stopping to say hello”, vagyis ülj ide, ha nem bánod, hogy valaki megáll köszönni. A mozgalom azóta több országba eljutott. Ugyanazt a feladatot kapta meg tábla formájában, amit a falusi kispad magától értetődően ellátott.
Itthon is látni hasonló irányt. A Csongrád-Csanád megyei Csengele 2020-ban padokat helyezett ki a település forgalmas pontjaira, hogy a gyógyszertárra, orvosra, boltra várók leülhessenek.
Ha neked is van kapud
A régi kispadhoz nem kell asztalos sem. Egy egyszerű deszkapad a kapu mellett ma is ugyanazt üzeni, mint hetven éve: itt lakik valaki, aki szívesen szóba áll a szomszéddal.
Források: mek.oszk.hu (fedeles kapu), mek.oszk.hu (szakállszárító), museum-digital.org, ojs.mtak.hu
