A nagymama dobozában talált képeslapok többsége kedves emlék, de nem kincs. A brit Képeslapkereskedők Szövetsége (Postcard Traders Association) a saját értékbecslő útmutatójában kerek számot ad: a forgalomban lévő régi lapok nagyjából 90 százaléka néhány penny és 5 font között cserél gazdát.
A maradék tíz százalék az érdekes ezek közül. Az alábbi kategóriák adják a gyűjtői piac felső szeletét, a legdrágábbtól a legszélesebb körig haladva.
A rekordlapok, amelyekhez történelem tapad
A ma ismert legrégebbi képes levelezőlapot Theodore Hook angol író küldte saját magának 1840-ben, Londonból. Kézzel festett lap volt, 2002 márciusában egy londoni bélyegárverésen 31 750 fontért kelt el, telefonos licitálónak.
Ennél is magasabbra ment egy Titanicon írt lap. Archibald Gracie első osztályú utas, aki túlélte a katasztrófát, 1912. április 10-én, a beszállás napján írta. 2025 tavaszán egy angol aukciósháznál 300 ezer fontot fizettek érte, csaknem ötszörösét a becsértéknek. A hazai sajtó ezt több mint 140 millió forintként számolta át.
Ezek az összegek nem a lap anyagáról vagy nyomdatechnikájáról szólnak. A vevő a történetet veszi meg.
Korai lapok, az osztatlan hátoldal korából
A második kör a korai, 1900 előtti lapoké. Ezeket könnyű felismerni: a hátoldaluk nincs kettéosztva, oda csak a cím kerülhetett, az üzenetet a képoldalra kellett írni. Nagy-Britanniában 1902-ben, az Egyesült Államokban 1907-ben jelent meg az osztott hátoldal. A gyűjtői útmutató az 1902 előtti brit lapokat „néhány fonttól felfelé” sorolja, míg az 1902 és 1918 közötti, tömegesen nyomott lapok többsége csak pennyket ér.
A magyar kezdetek különlegesek. A világ első hivatalos postai levelezőlapját az Osztrák-Magyar Monarchia postaigazgatása adta ki 1869. október 1-jén, a magyar nyelvű változat ugyanazon év novemberében jelent meg. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum 2024-es tanulmánya azt írja, hogy a magyar képeslapkiadás az 1896-os millenniummal indult, amikor a hazai postaszolgálat egy 32 darabos sorozatot adott ki. Előtte a piacot főleg német és osztrák kiadók látták el.
Fotóképeslapok és kis falvak utcaképei
Ez a kategória az, ahol egy átlagos padláslelet is meglephet. A valódi fotóképeslap nem nyomott kép, hanem az eredeti negatívról, kis szériában előhívott fénykép, sokszor egy helyi fotográfus vagy bolt készítette. A brit szövetség becslése alapján a jól „benépesített”, emberekkel, kocsikkal teli fotós utcaképek 20 fonttól felfelé kelnek el.
A ritkaság itt a helyszínen múlik. Egy nagyvárosi főtérről készült lapból tízezrével nyomtak, ezért jellemzően filléreket ér. Egy kis faluról viszont sokszor csak nagyon kis példányszámban nyomtak lapot, és ha az a falu azóta megváltozott vagy eltűnt, a lap helytörténeti forrássá válik. Ugyanez az útmutató a helyi vasútállomásokat ábrázoló, 1950 előtti lapokat átlagosan 35 fontra teszi. A közlekedési témájú lapok néhány fonttól ötven-hatvan fontig terjednek.
Itthon ugyanez a logika érvényes. A hazai múzeumi feldolgozások is azt hangsúlyozzák, hogy a városképes lapok a kor utcáinak, épületeinek és eseményeinek forrásai, sokszor olyan helyekről, amelyek azóta átépültek.
Bélyegzés, aláírás, állapot
A postai bélyegzés önmagában ritkán emeli az árat, a szakmai útmutató ezt külön kiemeli. Akkor számít, ha szokatlan: alkalmi bélyegzés, megszűnt posta, különleges útvonal.
Az aláírás más tészta. 2023 májusában egy hazai árverésen 55 ezer forintos kikiáltási árral indult az a képeslap, amelyet az Aranycsapat tagjai írtak alá az 1953-as londoni 6:3 után. Hogy végül mennyiért kelt el, a nyilvános beszámolóból nem derül ki.
Az állapot mindent felülír. A törött sarok, a gyűrődés vagy a vízfolt egy egyébként keresett lapot is szinte értéktelenné tesz.
Mit csinálj a talált dobozzal?
Mielőtt bármit kidobnál vagy eladnál, válogasd szét a lapokat három kupacra:
- fotós lapok és kis települések, különösen falusi utcaképek
- 1900 előtti, osztatlan hátú lapok
- minden más, főleg nagyvárosi látképek és üdvözlőlapok
Az első két kupacot tartsd száraz, sötét helyen, borítékban, és ne ragassz rájuk semmit. A harmadik kupac valószínűleg érzelmi értékű, de komoly pénzt ritkán hoz.
Források: postcard.co.uk, epa.hu, brusselstimes.com, vg.hu
