A szódabikarbóna körül annyi csodatrükk kering, hogy egy vegyész számára már az is hír, ha egyáltalán talál benne valami hasznosat. Diego Fernández spanyol vegyészmérnök, aki a közösségi médiában a háztartási vegyszerek mítoszait szokta szétszedni, nemrég arról beszélt, hogy a por legtöbb népszerű felhasználása inkább hiedelem, mint valódi hatás. Egy kivétel azonban akad, amelyet ő maga is rendszeresen alkalmaz: kevés vízzel vagy kevés folyékony szappannal pasztát kever belőle, és ezzel tisztítja otthon a falat, valamint a cipőtalp szélét.
Az ötletről a spanyol El Confidencial cikke számolt be október 22-én, és ugyanezt a nyilatkozatot másnap több spanyol lap is átvette. Fernández a saját szabályát is elárulta: mielőtt bármire szódabikarbónát tennél, kérdezd meg magadtól, melyik kémiai tulajdonsága miatt működne.
Ami a pasztában valójában dolgozik
A válasz meglepően hétköznapi. A szódabikarbóna, vagyis nátrium-hidrogén-karbonát, kis mennyiségű vízben nem oldódik fel teljesen, a pasztában tehát apró szemcsék maradnak, amelyek dörzsöléskor mechanikusan leválasztják a felületre tapadt koszt. A kristályok keménysége a Mohs-skálán mindössze 2,5 körüli, ezért a súrolópor ennél sokkal agresszívabb, és a legtöbb kemény felületet nem karcolja meg.
A másik tényező a kémhatás. A bostoni Szépművészeti Múzeum anyagtani adatbázisa a 0,1 mólos oldat pH-ját 8,3-ra teszi, ez enyhén lúgos közeg, amely a zsíros, ujjlenyomatos szennyeződést valamelyest fellazítja. A folyékony szappan ehhez hozzáadja azt, amire a szódabikarbóna egyedül nem képes: a zsírt apró cseppekbe zárja, így a víz el tudja vinni. A paszta tehát nem fertőtlenít és nem fehérít, egyszerűen óvatosan súrol és lazít.
Fernández nem adott meg arányt. A gyakorlatban nagyjából három evőkanál szódabikarbóna és egy evőkanál víz ad kenhető, fogkrém sűrűségű pasztát. A szappanos változathoz néhány csepp mosogatószer vagy folyékony szappan is elég bele.
A fal: a festékes vödör dönti el
Nem minden fal bírja a nedves dörzsölést, és itt jön képbe egy európai szabvány. Az EN 13300 a beltéri falfestékeket öt osztályba sorolja annak alapján, mennyit kopik a festékréteg egy szabványos nedves súroló próbán. Az 1. osztályú festékből 200 súrolás után kevesebb mint 5 mikrométer kopik le, a 2. osztályúból 5 és 20 mikrométer közötti réteg, a 3. osztályúból 20 és 70 mikrométer közötti. A 4. és 5. osztályú festékeket már csak 40 súrolással vizsgálják, mert ennél többet nem bírnak, az angol Rawlins Paints műszaki összefoglalója szerint az 5. osztálynál ekkor már 70 mikrométer vagy annál több festék megy le.
Hazai boltban a vödrön vagy a termék műszaki adatlapján ez rendszerint „nedves dörzsállóság” vagy „kopásállóság” néven, osztályszámmal szerepel. Ha 1. vagy 2. osztályú, a pasztát bátran használhatod puha szivaccsal, körkörös, könnyű mozdulatokkal. A 3. osztálynál már csak egy-egy foltra vidd, és ne dörzsöld percekig ugyanott. A 4-5. osztályú, olcsóbb beltéri festékekhez és a meszeléshez inkább ne nyúlj vele, mert a festékkel együtt a kosz is lejön, és világosabb, kopott folt marad utána.
A matt felületnél külön gond, hogy a túl erős dörzsölés kifényesítheti a festéket, így a tiszta folt fényesebb lesz a környezeténél. Ezért a spanyol beszámolók is azt tanácsolják, hogy először egy rejtett helyen, például a szekrény mögött próbáld ki.
A tapétánál a címkén lévő hullámjelek igazítanak el. A csak vízálló vagy mosható tapétát nedves szivaccsal lehet törölgetni, súrolni nem. Pasztát kizárólag a súrolhatónak jelölt tapéta bír ki, ennek jele a hullám mellett egy kis kefe.
A cipő: a gumi igen, a bőr nem
A cipőnél Fernández nagyon szűken fogalmaz: a pasztát a talp gumiperemére szánja, arra a szürkés csíkra, amelyről a folyékony tisztítók leperegnek. Itt valóban jól működik, a gumi kemény és sima, a szemcsék alig hagynak rajta nyomot. Régi fogkefével vidd fel, hagyd egy percig hatni, aztán nedves ruhával töröld le.
A vászoncipő felsőrésze, a tornacipők szövött anyaga szintén elviseli a szappanos pasztát, de itt már puha kefe kell, és utána alapos öblítés, különben a por fehér csíkokban beszárad a szálak közé. A vízzel is vigyázz: a spanyol vegyész egy korábbi tanácsában figyelmeztetett, hogy a 60 foknál melegebb víz deformálhatja a gumit és fellazíthatja a talp ragasztását.
A sima bőrcipőre és a lakkbőrre ne kerüljön szódabikarbóna, mert a szemcsék mattítják, karcolják a felület védőrétegét, a lúgos közeg pedig kiszáríthatja a bőrt. A velúrnál és a nubuknál még rosszabb a helyzet, a nedvesség foltot hagy, a dörzsölés letapossa a bársonyos szálakat. Ezekhez száraz velúrkefe és speciális radír való, a pasztát hagyd a gumitalpnak.
A paszta egyébként nem fehérít, tehát a besárgult gumit nem varázsolja újra hófehérré, a felületi koszt viszont meglepően hatékonyan viszi. A konyhában a zsíros csempére az ecetes tisztítás jobb választás lehet, a falon és a cipőtalpon viszont a szódabikarbóna a szelídebb eszköz.
Források: elconfidencial.com, infobae.com, rawlinspaints.com, cameo.mfa.org
